Egyre több olyan esettel találkozhatunk, hogy a szakképzésből/felsőoktatásból frissen kikerülő fiatalok nem találják helyüket a világban. A negyvenöt év feletti munkavállalókhoz hasonlóan az ő helyzetük sem egyszerű, csak épp a másik pólust képviselik, hiszen nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal. De miért is nem? Hiszen ott volt nekik jó pár év, hogy felkészüljenek az életre.

 

Az alábbiakban tehát ismét egy eddig kevéssé kutatott társadalmi jelenség feltérképezésére vállalkozunk. Ezúttal az első munkahelyükre bekerülő fiatalok furcsa viselkedését tanulmányozzuk. A pályakezdők által produkált különös magatartási formákra a továbbiakban egy frappáns gyűjtőnév, a Betörés Előtti Szindróma (rövidítve BETESZ) segítségével utalunk.

 

Tipikus tünetek

Ha egy pályakezdő fiatal pénzkezelési gondokkal küszködik, akkor szinte biztos, hogy BETESZ-ben szenved. A legelső panaszok általában az első fizetés folyósítása után jelentkeznek. Az ifjú munkavállaló ilyenkor még hajlamos azt hinni, hogy az ő fizetése mindenre elég, ezért a hónap második felére egy vasa sem marad. Ez a tendencia egyébként teljesen független attól, hogy az illető jól vagy rosszul keres-e. A pénzügyi panaszok általában enyhülnek a munkával töltött első fél év után.

 

A BETESZ-ben szenvedőkre jellemző, hogy elképesztően sokat kérdeznek a munkatársaiktól. Sajnos a betegek gyakran nem veszik észre, hogy mániákus viselkedésükkel súlyosan megterhelik kollégáik idegrendszerét, méghozzá feleslegesen, hiszen minden le van írva a megfelelő helyen, csak épp meg kell keresni a munkaszerződés apró betűs részében vagy épp valamelyik szakkönyv valahányadik oldalán. Érthetetlen módon mégis azt gondolják a BETESZ-esek, hogy a munkatársaktól többet tanulhatnak, mint a leírtakból, pedig csak hosszabbra nyújtják kollégáik munkaidejét.

 

Sajnos sok BETESZ-ben szenvedőnél megfigyelték, hogy - főleg kezdetben - sok mindent nem értenek és ezért mindig mindent máshogy akarnak csinálni, mint ahogy kellene. Szerencsére ez a tünet pár hónapon belül enyhül, de sokszor átadja helyét egy másik súlyos tünetnek. Mihelyt ugyanis egy BETESZ-es belerázódott aktuális munkaköri teendőibe, elkezd előállni mindenféle újító ötlettel. Sajnos az eddig tárgyalt tünetek közül az örökös újítási, átszervezési, költségmegtakarítási és egyéb ötletekkel való előhozakodás a szindróma legsúlyosabb és legnehezebben enyhülő tünete.

 

Ugyancsak gyakori rendellenesség, hogy a fiatal munkavállaló felettébb kedves és barátságos munkatársaival, és munkaidőn kívüli közös tevékenységeket szorgalmaz. A szindróma ezen tünete szerencsére hamar enyhül, ha az ifjú munkavállalót nem áltatjuk azzal, hogy ilyen irányú kezdeményezéseinek van értelme.

 

Okkeresés

Köztudott tény, hogy más állatfajokhoz képest az emberi gyermekkor igen-igen hosszúra nyúlik. Míg a kiscsikó nem sokkal születése után lábra áll, az embernek ehhez legalább egy évre van szüksége, és még akkor is elég bizonytalanul mozog. Arról nem is beszélve, hogy két évtizeddel később az embergyerekek jelentős hányada még mindig nem képes gondoskodni magáról. Pedig - mint tudjuk - az iskolapad az egyetlen olyan hely, ahol az életben való boldoguláshoz mindent megkap a fiatal, nem csak a bemagolandó anyagot. Hogy máshogy lehetne felkészülni az élet dolgaira, mint az iskolapadban ülve és a tanár által diktált anyagot jegyzetelve?

 

Ezek után érthetetlen, hogy az oktatásból kikerülve miért nem tudnak a fiatalok legalább öt (de inkább hat) nyelven folyékonyan beszélni, miért nem ismerik az összes munkavállalással kapcsolatos jogszabályt, miért nem tudják, hogyan kell megírni egy jó önéletrajzot, miért hozakodnak elő folyton újítási javaslatokkal és miért kapnak idegrohamot, ha az adóbevallás elkészítésére kerül a sor. Ezidáig egyetlen olyan okot sikerült találni, amely magyarázatként szolgálhat e különös viselkedési mintázatra, ez pedig nem más, mint a hálátlanság. A fiatalok a hosszú tanulóévek alatt hozzászoktak, hogy mindent készen kapnak a társadalomtól, így a munkaerőpiac sűrűjébe csöppenve nyilván ugyanezt várják el. Ahelyett, hogy hálás ábrázattal behódolnának a munkahelyi írott vagy íratlan szabályoknak, mindig kukacoskodnak valami miatt. De ami a legrosszabb, képtelenek felfogni, hogy amiket az iskolában tanultak, azok sokszor csak szép eszmék, képtelen ötleteikkel pedig csak megkeserítik főnökeik és kollégáik életét.

 

Gyógymód

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Betörés Előtti Szindrómát az idő remekül gyógyítja. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a munkatársak megfelelő hozzáállása nagymértékben lerövidítheti a gyógyulási folyamatot. A legjobb tehát, ha a fent említett szindrómában szenvedő fiatal kollégánk kérdéseire kitérő választ adunk, lelkesedését és barátkozó kedvét a megfelelően hűvös fogadtatásban részesítjük, újító ötleteire pedig rosszalló fejcsóválással reagálunk. Bár adott pillanatban e reakciók udvariatlannak tűnhetnek, tartsuk szem előtt, hogy mindezzel egy fiatal munkavállaló mielőbbi beilleszkedését segítjük elő az új munkahelyen.