A budapesti klubok zenei életének különleges színfoltja, a Last Drops idén ünnepelte fennállásának harmadik évfordulóját. A zenekar tagjai, Matt Liddle (ének, gitár), Gregory Zeigler (dob), Kubicskó Sanyi (gitár), Czinner Csaba (basszusgitár) és Jerome Li Thiao Té (hegedű) egytől-egyig vérbeli örömzenészek. Nem csoda hát, hogy koncertjeiken mindig fergeteges a hangulat. Mi több, egy-egy koncertjük felér egy jókora ritmus- és jókedvbombával. Zenei világukat és magát a csapatot egyaránt sokszínűség jellemzi, hiszen a tagok közül ketten (Matt és Greg) az Egyesült Államokból jöttek Magyarországra, a hegedűs Jerome pedig francia állampolgárságú. Igazi örömzenészekhez méltóan mind barátságos és közvetlen emberek, akik koncertjeik előtt és után szívesen söröznek és beszélgetnek egymással, a barátaikkal és rajongóikkal egyaránt.

 

Három év felhőtlen együttzenélés után nagy váltás kapujába került a Last Drops, miután Matt, az énekes visszaköltözött az Egyesült Államokba. A zenekar körüli változások kapcsán beszélgettem a dob szólamért felelős Greg Zeiglerrel, aki nem mellesleg az ELTE magyar-kulturális antropológia szakos hallgatója és angol anyanyelve mellett kiválóan beszéli a magyart.

 

- Honnan a név?

 

- A Last Drops név azért tetszett meg nekünk, mert van egy hasonló kifejezés magyarul. Az utolsó cseppig.

 

- Utolsó csepp a pohárban?

 

- Az angol kifejezés ellentétes jelentésű, mint a magyar, mert az angol last drops azt jelenti, hogy csináljunk valamit mindvégig, egészen. És ez azért is jó, mert amikor sörözgetünk, akkor arra koccintunk, hogy végig iszunk, meg a zenekarra is.

 

- Magyarul „fenékig”.

 

- Igen, magyarul a last drops az inkább fenékig. De magyarul az utolsó cseppig azt jelenti, hogy még egy csepp és akkor az egész robban. Kellett valami country név, ezt találták ki a többiek,és nekem is megtetszett.

 

- Milyen zenét játszotok?

 

- Azt én nem tudom. [nevet]

 

- Korábban azt nyilatkoztad, hogy amit játszotok, az „barn rock”.

 

- Barn rock. De soha nem emlékszem, hogy mi a barn magyarul.

 

- Istálló?

 

- Igen, igen az. A barn rock az egyszerű rock érzésre, hangzásra utal. Rock, country alapokkal. Ebben a szóban és a zenénkben is az az érzés elevenedik meg, amikor az ember megy a mezőn és szabadnak, boldognak érzi magát.

 

- A countryhoz képes a barn rock miben más?

 

- Rockosabb. Nem akarom mondani, hogy keményebb, de nem játszunk olyan tiszta country számokat, ez inkább kocsmazene a countryhoz képest.

 

- Mikor indultatok?

 

- Matt és Sanyi 2006-ban találkoztak itt Magyarországon és együtt kezdtek zenélni. Én fél év múlva csatlakoztam, és hamarosan koncertezni kezdtünk. Mindegyikünk máshol tanult zenélni, más-más műfajokban és szempontból játszott előtte. A csapat minden tagjának jó érzéke van a zenéhez. Ez azért is jó, mert a legtöbb számot nem mindenki ismerte azelőtt, hogy együtt kezdtük feldolgozni őket. Valaki játszott egy számot, és a többiek hozzátették, amit gondoltak. Nagyon jól megy, ma is teljesen átdolgozzuk a számokat.

 

- Van rajongótáborotok?

 

- Van. Nagy része barátaink barátai, akik rendszeresen hallgatnak minket, és vannak akik véletlenül hallgattak minket és a barátaink lettek, amikor beszélgetni kezdtünk. Az is nagyon jó, hogy a zenekarunk eléggé nemzetközi. Amikor az egyik koncertünkön körülnéztem és beszélgettem pár emberrel, akkor volt köztük magyar, mexikói, török, francia, spanyol, lengyel és mindenki beszél vagy angolul vagy magyarul, vagy valamilyen közös nyelven. Nagyrészt ezért is szeretek olyan nagyon ebben a zenekarban játszani.

 

- Nagyon sokszínű a csapat is.

 

- Igen. Jerome, aki hegedűs és francia, komoly zenét tanult 6 éves kora óta, én pedig jazz zenével foglalkoztam komolyan 4-5 évig, azelőtt pedig egy punk zenekarban játszottam. Matt amerikai pop country zenével foglalkozott, Sanyi és Csaba inkább rock zenekarokban játszott.

 

- Hamar megtaláltátok a közös hangot?

 

- Úgy látszik, hogy igen. De ezt már az előzetes beszélgetésekkor is éreztük. Azért is szeretem ezt a zenekart, mert soha kétszer nem játsszuk ugyanúgy ugyanazt a számot. Mindig van olyan, hogy valaki elkezd szólózni, és ha akarja, akkor engedjük hosszabban játszani, és amikor lassan elmondja a véleményét, a zenei mondanivalóját, akkor oké, jöjjön a refrén. Szóval a dalt alkotó akkordok adják az alapot, de a forma, vagy hogy mikor jöjjön a refrén, az attól függ, hogy ott és akkor hogyan játsszuk.  

 

- De vannak saját számaitok is.

 

- Igen, vannak. Sajnos az énekesünk, Matt, hazaköltözött Amerikába. Előtte bementünk a stúdióba és felvettük két saját számunkat. Szerintem jó lett, én örülök neki. Igyekszünk továbbmenni és segít, hogyha van demó CD saját számokkal, és azt oda lehet adni a kluboknak. Egyébként ezt a két számot le lehet tölteni az internetről.

 

- Hogy fogtok most továbblépni?

 

- Van egy András nevű barátunk, aki kiváló zenész és előadó. Ő ismeri a legtöbb számot, amit már játszunk, így pillanatok alatt beugorhat Matt helyére és részt vehet a koncerteken..

 

- Mikor folytatjátok?

 

- Folytatjuk, amikor készek leszünk rá. Nem lehet tudni, hogy mi lesz az új név, de valami nagyon hasonló lesz, szintén szójáték.

 

- Ez mikorra várható?

 

- Az tuti, hogy ősszel lesz pár koncert, de lehet, hogy előbb is.

 

- Nagyon emlékezetes alkalom volt, amikor a 2-es villamoson zenéltetek, és erről videó is készült, ami letölthető az internetről. De hogy jött az ötlet?

 

- Nem emlékszem pontosan. Van két barátunk, akik filmeket csinálnak meg reklámokat. Egy korábbi klipünket, amelyben a Duna-parton zenélünk, szintén ők csinálták. Ez egy projekt nekik. És így jött az ötlet, hogy jó lenne villamoson is forgatni.

 

- Nem kellett engedély a villamosra?

 

- Kellett volna, de nem kértünk. De figyelj, mindenkinél volt bérlet vagy jegy.

 

- De a hangszereknek nem volt.

 

- Hát azoknak nem is kell, remélem.

 

 

Fotó: Last Drops