Három éve kezdődött a történetük, amikor The Shyphilises néven kezdtek zenélni. Később a megjegyezhetőség és az abban rejlő viccek miatt a névváltoztatás mellett döntöttek. A Majd hívlak Emma csapatát négy lelkes fiatal alkotja: Gizi (lead vocals), Szofi (dob), Nóri (basszus gitár) és testvére - egyben az egyetlen férfi a csapatban- Fera (gitár és vocal). Fera távollétében beszélgettünk a kezdetekről, elért sikereikről és terveikről.
 Hogyan alakult az együttes?
Nóri: Fera és Gizi alapították a zenekart. A szokásos esti sétálgatások közben határozták el, hogy együtt fognak zenélni. Gizi verseit használtuk fel a dalszövegekhez. A próbák helyszínéül a lakást, a lépcsőházat választottuk. De például legelőször egy szelektív hulladékgyűjtő mellett egy betonos területen játszottunk!
A jelenlegi csapat mikor nyerte el a végleges formáját?
Gizi: Nórival és Ferával már régóta ismertük egymást, de a megfelelő dobosra még várnunk kellett.
Szofi: Én 2010 szeptemberében csatlakoztam. Egy közös ismerősünk által sikerült összehozni ezt a szerencsés találkozást. Alig egy hónappal később már együtt koncerteztünk.
Miért volt szükség a névváltoztatásra?
Gizi: Nagyon szerettük ezt a nevet, de sokan nem tudták megjegyezni, és magyarul nehéz volt leírni. Sok probléma adódott a névvel. Így egyszer elérkezett az idő, amikor komolyabb, pozitívabb névre volt szükségünk.
Honnan ered a Majd hívlak Emma név?
Szofi: Az ötletelés fergetegében egy vicces történetből alakult ki, hogy akkor majd hívjuk az Emmát. Annyira tetszett mindenkinek, hogy végül e mellett döntöttünk.
Hová sorolnátok magatokat zene stílus tekintetében?
Nóri: Első hallásra alternatív, post punk és post-rock zenék hatásai érződhetnek rajtunk, de nem kötjük magunkat semmilyen stílushoz. Folyamatosan kísérletezünk új elemekkel, ezek inkább majd a felvételek során fognak kiteljesedni. Nagyon szerteágazó az ízlésvilágunk és rengeteget ötletelünk, mindannyian hozzáteszünk valamit a saját elképzeléseinkből. Emellett fontosnak találjuk a zene és a szöveg közti egyensúlyt: az előbbi ne nyomja el az utóbbit, kövessék egymás hangulatát, a mondanivaló kapjon mélységet.
Feldolgozásokat játszotok vagy saját számokat?
Gizi: Poénból hozzányúltunk a ’90-es évek magyar pop slágereihez, mint a Bonyolult lány, és egyszer elő is adtuk az egyik rendezvény keretein belül az Artkatakombában. Nagyon nagy sikere volt, hangulatos és családias fellépésre sikeredett. Nem célunk feldolgozásokat játszani, de szeretnénk majd még egy ilyen estét.
Mennyire nehéz a saját számokkal fellépni, amit esetleg nem ismer annyira a közönség?
Gizi: Nagyon nagy problémát okoz a közönségnél. Amúgy is nehezen befogadható zenét játszunk, bonyolult szövegekkel, de ez mindig általános probléma egy új zenekarnál. Nehéz úgy felállni egy színpadra, hogy nem feldolgozást, hanem saját számokat adsz elő.
Hány saját számotok van?
Nóri: A régebbi számokkal együtt egy albumra való összegyűlt már, és folyamatosan születnek újak.
Van közönség kedvenc?
Szofi: Az X,Y. című számot nagyon szeretik, illetve a Velőjegyzetet.
Ki írja a szövegeket?
Nóri: Gizi, de néha Fera is belesegít.
Gizi: Mint már említettük, nagy munkát fektetek a szövegekre. Versekben gondolkozom, nem dalszövegekben. Legelőször régebbi írásaim lettek megzenésítve, valahol azért is kezdtem el énekelni, mert szerettem volna ezeket érvényesíteni, még több emberhez eljuttatni.
Csak magyar dalszövegeitek vannak?
Gizi: Igen. A magyar nyelv gyönyörű. Játszani a szavakkal - sokkal kifejezőbb, mint a nyers angol. Elképzelhető, hogy a későbbiekben próbálkozunk angolul is, de egyelőre nincs tervben és nem is nagyon izgat minket a dolog .
Hogyan készül el egy szám?
Szofi: Változó. A legutolsó szám egy teljesen közönséges próbán született. Eszembe jutott egy dobtéma, amire egy kész szöveg éppen passzolt, erre jött egy gitár és egy basszus. Nagyon hamar összeállt a lényege a dalnak.
Mennyi időt tudtok a próbákra szánni munka és iskola mellett?
Gizi: Koncert előtt egyértelműen többet, általában amennyit csak lehet, és amennyi összeegyeztethető. A december 2-i akusztikus fellépésre, ami egy költői est volt, sokat próbáltunk az albérletben, hajnalokig.
 Hol tudtátok eddig megmutatni magatokat?
Nóri: Sok különböző helyre eljutottunk, nagyobb színpadtól a kiskocsmáig már sokmindent megjártunk.
Legkülönlegesebb fellépési lehetőség?
Gizi: Az egyik próba szünetében páran odajöttek hozzánk a NemBaj együttesből és mondták, hogy szeretnének minket előzenekarnak. Mi igent mondtunk a lehetőségre. Később kiderült, hogy egy toldott-foldott bádog bódéban fogunk fellépni. Eléggé kétkedve tekintettünk a koncertre, mégis legalább 30 fős közönséggel és remek hangosítással zárult az este. Horrorra készültünk, de nagyszerű buli lett belőle.
Milyen visszajelzéseket kaptok?
Szofi: Legtöbbször jó visszhangot kapunk, de tudjuk, hogy sok fejlődnivalónk van még.
Gizi: A dob szólókat és a basszust nagyon szeretik, illetve a szöveg fogja meg az embereket. A magyar alternatívban ki vannak éhezve az emberek a komolyabb, súlyosabb szövegre. Sokan ki vannak éhezve a komolyabb, súlyosabb szövegekre, amelyek mondanivalót is hordoznak. Mi a zenén kívül erre is hangsúlyt fektetünk, és nem akarunk beállni a sorba.
Mi a legnagyobb nehézség?
Szofi: Az embereknek nincs idejük, se erejük, se kedvük ahhoz, hogy élőzenét hallgassanak. Nem jutnak el koncertekre, nem vesznek meg egy albumot. Ha egy zenekar előrébb akar lépni, akkor ezt szinte csak a tömegkommunikáció mindenki által használt csatornáin (facebook, youtube) keresztül teheti meg, csak így lehet érvényesülni és eljutni az emberekhez.
Nóri: Viszont a túl sok információ problémája miatt könnyen elveszhet a tömegben egy alkotás.
Mi a következő lépcsőfok?
Gizi: Feltölteni a dalszövegeket a weboldalra, rögzíteni szeretnénk pár számot, majd klipforgatást tervezünk, természetesen szeretnénk még többet koncertezni is. Alapvető célunk a médiát ostromolni.
Szofi: Több koncert, több felvétel, több lehetőség, ahogy Gizi is mondja. Aktívabb légkört szeretnénk a zenekar körül teremteni. Meg akarjuk hódítani a világot!
| 
