Pop, csajok, satöbbi. Ez a világkép ebben a sorrendben még egészen rendben is van a kamaszkor széltében, hosszában. A probléma csak ott kezdődik, amikor az ember belül továbbra is 17, a környezet viszont hipp-hopp egy 36 éves férfi hozzáállását várja el.

 

De sajnos a kamaszkor, ha ki is tolható, sokáig nem fenntartható. Felnőni vagy nem felnőni, ez itt nem lehet kérdés. Egy szakítás után, amikor egy pár újra, mint egyetlen fél létezik, hirtelen túl sok idő marad gondolkodni: önmagán, az életén, a céljain, a párján, a múltján.

 

Rob Fleming szenvedélyes lemezgyűjtő. Mindenki az alapján ítéltetik meg nála, hogy milyen zenét hallgat. Van egy kis lakása, kevés bútorral, sok hanglemezzel. Van egy kis lemezboltja, ami inkább szerelem, mint bevételforrás. Van két haverja, akikkel az egész létezést listákba sorolják: minden idők öt ’legjobb jelenete ebből vagy abból a filmből’, az öt legjobb ’A oldal első száma’, az öt ’legemlékezetesebb szakítás’, az öt ’álomállás’, satöbbi. (Értsd úgy, hogy amit nem lehet listázni, az nem is létezik pillanatnyilag.) Van egy Laura nevű barátnője, akivel most szakított. És ez az a pont, ami megingatja az eddig szilárdnak hitt „ál-kamaszlét” alapjait.

 

„Eltévedsz a saját fejedben, és csak ülsz és gondolkodsz ahelyett, hogy tennél valamit, és többnyire baromságokon gondolkodsz. Mintha mindig elmulasztanád azt, ami igazából történik.”

Ha szokás azt mondani, hogy csak a nők bonyolítanak túl mindent a felesleges agyalásukkal, a férfi lélek pedig ennél sokkal egyszerűbb, mert abban csak pop/rock, csajok, sör, foci és szex szerepel (sorrend opcionális), akkor addig egy tapodtat se tovább, amíg nem olvasták az angol helyzethumorban sem szegény Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című könyvét.

 

Szakítós regény van pár a piacon. Na és olyan, ahol férfi tollából férfi agyal férfias logikával?

 

Kapásból ajánlom „szakirodalomként” mindazoknak, akik éppen a kamasz-kórban szenvednek (és az ő szüleiknek!), vagy akik egy kapcsolat előtt, után vagy éppen közben vannak. Fiúknak kötelező, lányoknak kötelezően ajánlott.

 

Nick Hornby 1995. Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity)

(2000-ben filmet készítettek belőle, rendező: Stephen Frears)