Boris Akunyint sokan az orosz Agatha Christie-nek nevezik. Én ezzel vitatkoznék, ugyanis azt hiszem, ő inkább az orosz kortárs irodalom egyik zseniális írója, aki túllépett a lektűr-krimi kategórián és valami egészen sajátosat alkotott. Téved, akit megtéveszt a cím és azt gondolja, hogy egy romantikus könyvet tart a kezében. A halál szerelmese igazi csemege a magaskultúrát kedvelők számára. A szépirodalom minden eszköze megtalálható benne, sőt, a verset kedvelőknek sem okozhat csalódást, hiszen számos költészeti darabbal találkozhatunk a sorok és történet rejtelmeiben.

 

Egy Oroszországban igen közkedvelt illegitim társaságról ír, a „halál szerelmeseiről”, amelynek tagjai a halálnak hódolnak és egy mester segítségével arra várnak - titokzatos jelek, üzenetek formájában -, hogy az Örök Menyasszony vagy Örök Vőlegény elhívja őket az evilági létből és dicső nászra lépjenek a túlvilágban.

Az író újból a segítségükre küldi Fandorin nyomozót (tette ezt már három regényében: Azazel, Török csel, Leviathan), aki ezúttal álnéven, Gendzsi hercegként próbál meg tiszta vizet önteni a „méregpohárba”, és véget vetni ennek az őrültségnek. Beférkőzik ebbe a zárt körbe és belekezd élete egyik legidegborzongatóbb fejtegetésébe. Azért a szerelem is kapott egy csöppnyi teret: Mása Mironova - a titkos társaságban csak Columbina - felkelti az ifjú detektív érdeklődését.

Akunyin regénye annyira magával ragadó, izgalmas és lenyűgöző, hogy aki elolvassa, annak szinte magától értetődő, hogy a többi könyvét is a polcán szeretné látni.

 

Boris Akunyin: A halál szerelmese