Ha már disztópia, legyen szörnyű! Igaz, nem mindegy, hogy kinek a nézőpontjából, de Lissa Price világában tinédzsernek lenni (a kiváltságos kevesek kivételével) rossz élmények egész sorát és még rosszabb jövőképet jelent. Háború dúlt, és a következmények sokkolóak. A klasszikus értelemben vett felnőtt réteg kihalt, a megmaradt gyerekek, tinédzserek és szépkorúak pedig új társadalmi struktúrát hoztak létre.

 

A tinédzserek előtt három út létezik, és nem mindig van beleszólásuk. Ha van pártfogójuk, akkor teljes jogú embernek számítanak a társadalomban, de még mindig kiskorúnak, ami jogilag bekorlátozza a lehetőségeiket. A többség munkatáborokba kerül és intézetekbe, ahol „nevelést” kapnak, és „gondoskodnak” róluk, hogy hasznosak lehessenek. A végső út a menekülés és a túlélés, bujkálás és nélkülözés, nem tudva, mit hoz a holnap. Az idősek uralkodnak a világon és a fiatalokon is, bár a „fiatal” szó jelentése is megváltozott. A tudománynak hála, az átlagos emberi életkor 200 év, és ez a szellemi és fizikai teljesítőképesség javulásával és kitolódásával is együtt jár.

 

Egy tinédzser energikus, rugalmas, és tökéletes szépségűre műtött testébe bújni mégiscsak jobbnak hangzik, mint a jól karbantartott, de mégis idős testben maradni, igaz? Itt kezdődnek a bonyodalmak és a történet is. Callie 16 éves, és a kényszer viszi az Elsődleges Állomások egyikébe. Itt szerződést köthet, ahol a meghatározott számú kapcsolódás után hatalmas összeg üti a markát, és végre boldogan élhet. A kapcsolódás aktív összeköttetést (és az implantátum beültetésével járó agyműtétet) jelent azzal a szépkorúval, aki kibérli a testét néhány napra, hétre, hónapra. Ha a háborúban mindkét szülőjét elvesztett kiskorú vagy, akinek a beteg öccsére is vigyáznia kell, és már több mint egy éve menekülés, nélkülözés és túlélés az életed, nagyon is csábító egy ilyen lehetőség. Hiszen mi rossz történhetne? Például az, hogy a kapcsolat megszakad, és a saját testében ébred a testgazda, de más szerepben, másvalaki helyében, és az illető egy dúsgazdag szépkorú, aki gyilkosságra készül(t). Alapvetően az Elsődleges Állomások is a legalitás és az illegalitás határmezsgyéjén vannak, mivel sokan ellenzik a testbérlést. Nemcsak azok, akik erkölcsi vagy morális téren tartják ezt a folyamatot aggasztónak, de számosan vannak olyanok is, akik elvesztették az unokájukat, és a nyomok ide vezettek.

 

A könyvet leginkább a fantasy, a sci-fi és a thriller kategóriába lehet besorolni, a cselekménye sodró, megoldások helyett újabb fordulatok érkeznek, és az illúziók sem tartják magukat túl sokáig. A körülmények és a miértek ritkán kerülnek megmagyarázásra, és akkor is csak villanásokat láthatunk a múltból vagy a válaszokból. Hiányérzet lehet úrrá azon, aki szereti a stabil és összefüggéseiben is erős struktúrákat, de aki a kalandokat és a néhol kiszámíthatatlan rohanást szereti adrenalinnal fűszerezve, az jól fogja érezni magát. Ez a regény erőssége, és az, hogy furcsa és mégis ismerős kérdéseket vet fel. Persze itt minden a „mi lenne ha” ködébe burkolózik, de első kötetes íróként nagyot robbant Lissa Price könyve (két részes lesz a történet), és a regény népszerűsége remélhetőleg a gondolkodást is stimulálja, nemcsak végigszáguldja az olvasó a könyvet a főhősnő nyomában.

 

Súlyos kérdések merülnek fel. Ha valamire igény van, akkor arra kell, hogy legyen szolgáltatás is? A pénz az egyedüli úr, vagy van még erkölcs is? A totális uralom bármit megenged a felső rétegeknek? És aki a szálakat mozgatja, valóban sérthetetlen? Bármennyire is a fantázia szüleménye a könyv és a benne megteremtett társadalom, mégis árnyékként vetül arra a mára, amiben élünk. Az természetes, hogy sokféle válasz létezik. Mindenki megkeresheti a saját válaszait, de a mérce az valahol nagyon mélyen, legbelül kell, hogy legyen. Nemcsak a norma ütközik azzal a lehetőséggel, hogy az új körülmények új struktúrát hoznak létre. Az emberség megléte, mások szolgai sorban való tartása, vagy épp kihasználása már az a téma, ami alapvetően kérdések tömegével kell, hogy szembe találja magát. Jó azt hinni, hogy nincs olyan borzalom, ahol legálissá válna a test tárgyként való értékesítése a kiváltságosok részére. Vagy bárki részére. Ha pedig mégis, akkor az ilyen világban felnövő fiatalok útja merre vezet tovább? És milyen gyermekeket, tinédzsereket nevelnek ők?