Első szerelem. Nagy szerelem. Szerelem? Hidasi Judit új regénye a Rözéfröccshöz hasonló stílussal került megírásra. Könnyed, játékos, érzékletes, ennek köszönhetően már az első tíz oldal után letehetetlen, annak ellenére, hogy mások kamaszkori szereleme keveseket érdekelhet. A regény varázsa és ereje nem a történetben, sokkal inkább abban a tűzben és vonzásban rejlik, amivel Hidasi Judit megragadja a tollat, vagy talán a klaviatúrát és életképeiből merítve levezényli a történetet.

 

A történet felölel egy kort, egy életet, az abban összekapcsolódó egyéneket és azokat a vékony, arany szálakat, melyek összefűzik őket. Kettőség jellemzi, mert olykor durván őszinte, máskor visszatükrözi a gyermeki naivitást, és az olvasó maga is mosolyogva gondolhat vissza arra, milyen is az első szerelem.

 

Nem létezne regény konfliktus nélkül. Nem létezik kamasz szerelem konfrontációk nélkül, ahogy az életünket is nehézségek övezik. A könyv főszereplői egymásba szeretnek, de jön az élet, és BUMM. Közbeszól. Röpke tizenöt éves időutazást követően hősnőnk új lehetőséget kap az élettől. Arra, hogy átlépjen a szakadékon, ami múltja és jelene között tátong. Barátokra lel ott, ahonnan már nem számított segítségre.

 

Az Április út egy olyan életszakaszba vezeti vissza az olvasót, ahol nagy valószínűséggel már járt, vagy amit már hátrahagyott. A válaszúthoz. Amellett, hogy nagyszerű lelki terápia lehet a regény elolvasása, nem utolsó sorban roppant szórakoztató irodalmi mű is. Rendelkezik mélységgel és magassággal, humorral, komolysággal. Érzelmi tabuktól mentesen, nyíltan mutatja be történetét, egy modernkori tündérmesét, ami félelmetesen hasonlít ahhoz a filmhez, amit úgy hívunk, a MI ÉLETÜNK.