Az írónő pszichológiai – romantikus regénynek nevezné alkotásait, azonban a Kényszerleszállás ennél jóval tovább megy. Sorskönyv, kaland és dráma keveredik a lapokon, érlelődik, mint egy finom ízes spanyol bor. Kétségbevonhatatlan, hogy több évtized tapasztalata meghozza a várva várt eredményt. Ízletes és izgalmas, egész estés, letehetetlen történetet kapunk a mindennapokból jól ismert alapanyagokból előállított regényben.

 

Kortól függetlenül könnyen fogyasztható az akár napjainkban is játszódható történet-láncolat. Részletes betekintést nyerünk a szereplők életébe, de a mélység nem zsibbaszt, minden oldalnak jelentősége van. A fokozódó feszültség és kíváncsiság fenntartása mellett az író odafigyelt arra is, hogy kímélje az olvasót. A figyelem fenntartására a négy szereplő története és párhuzama osztja négy alfejezetre – könyvre – a művet.

 

A gyerekkorban gyökerező szerelmi háromszög, az évek múlásával felsejlő keserű igazságok között váratlan viharként érkező románcok dúlják fel a hétköznapinak nem nevezhető történetet. Mégis, bár nem mindenkivel történnek meg ezek az események, a szerelem és a szeretet labirintusában tévelyegve sokszor kiáltunk fáklya után. Pálfalvi Ilona pedig pontosan ezt nyújtja regényével, ahogy az Underground Kiadó oldalán is olvashatjuk „Ezt a tévelygést és a kivezető út lehetőségét szeretném megmutatni, hogy az olvasó magára ismerve rájöjjön hol tart, hol tévesztett irányt, merre találja a fényt az alagútban, és közben lebilincselje a történet is. Bár mindannyian mások vagyunk, de a szívünk mélyén harmóniára vágyunk.”