„Olyanok voltunk, mint a franciadrazsé csokoládé nélkül: hiába a színes cukormáz, ha nincs a közepén semmi. Legbelül üresek voltunk, és az űrt nem tudtuk betölteni ketten.”

 

Steiner Kristóf új könyvére ez viszont nem igaz. Nemcsak a külső, a borító csábít, hanem van benne valami, amiért jó olvasni. 72 hosszabb-rövidebb történetből áll, amelyek mindegyike olyan, mint egy kis vallomás, titok beismerése. Meglepően őszintén tárja elénk életének egy-egy mozzanatát, azt is, amit más talán elhallgatna, a szőnyeg alá söpörne.

 

Steiner Kristóf a Viva televíziónál kezdte, mint műsorvezető, mellette viszont gyakran írt és fordított cikkeket is, például a Pep! magazinnak, a Cosmopolitannek, a Marie Clairnek, a Nesze!szernek, a Nők Lapjának, a Life.hu-nak vagy az Exitnek, sőt az Álom.net című romantikus vígjáték forgatókönyve is a nevéhez fűződik. Munkássága még ennél is szélesebb, ugyanis 2011-től a MusicPlus televízió főszerkesztői pozícióját is betölti, miközben több nemzetközi sztárral készített már interjút filmfesztiválokon, divatheteken. Közülük párat az új könyve végén is megoszt az olvasókkal, íme az impozáns lista: Anne Hathaway, Harrison Ford, Jake Gyllenhall, Sigourney Weaver és hazánk egyik legsikeresebb énekes-színésznője, Péterfy Bori. Ezeket olvasva tehetsége vitathatatlan, de egy könyv megírása - úgy gondolja az ember - mégiscsak többet kíván.

 

Vallom, hogy nem minden újságíró képes jó regényt alkotni, és nem minden író tud jó cikket írni. Hazánkban viszont nagyon divatos az, hogyha valaki valamiben híres lett, akkor nemsokára írói készségével is megajándékoz minket. Neveket nem említek, de sokan, minden tehetség nélkül, pillanatok alatt a piacra dobnak egy könyvet, és egy-egy jó pr-ral még a toplistán is helyet kaphatnak. Félő volt, hogy ez a könyv is ilyen lesz, de mindenki megnyugtatására már most elárulom, hogy nem. Az is igaz, hogy ez már a második könyve, az előzőt, a Gumimatrac a Gangeszent a kritikusok is pozitívan fogadták.

 

Hogy miért pont 72 történetből áll össze a műve, azt a szerző szavai mondják el a legjobban: „A kabbala tanai szerint a hetvenkettő mágikus szám. Éppen ennyi, három tagból álló héber betűkombináció alkotja meg Isten hetvenkét nevét, amelyeken meditálva mindannyian csodákra vagyunk képesek (…) Bon appétit, mes frères et soeurs.”

 

Majdnem mindegyik „bonbon” elgondolkodtat és megállít egy pillanatra, arra késztetve minket, hogy újragondoljuk egy-egy berögződött szokásunkat, véleményünket. Leginkább talán pont azoknak lenne érdemes elolvasnia, akik állandóan ítélkeznek mások felett. Számos olyan kérdésre ad választ, amiről csak felületes tudásunk van és a fáradságot sem vesszük, hogy a dolgok mélyére nézzünk. Beinvitál minket a kirekesztettek világába, lassan, cseppenként adagolva az érzéseiket, a végén pedig rádöbbent, hogy ők sem különbek, ők is ugyanúgy szeretnek, ők is ugyanúgy akarnak… hiszen ők is csak emberek. Arra hívja fel a figyelmet, hogy próbáljuk meg elfogadni az embert, vallástól vagy éppen származástól függetlenül: „Mert az egyikük más formájú szentélyben imádkozik, vagy sötétebb a bőrszíne, esetleg szebb az autója, több felesége, nagyobb orra van. Vagy épp azonos neműt csókol álomba éjszakánként. A célunk egy és ugyanaz. Szeretni akarunk! Azt akarjuk, hogy szeressenek! Kérlek titeket, kedves, jó, bölcs emberek, nyissátok ki a szíveteket!”

 

Novelláit megfűszerezi egy kis spiritualitással, hozzáadva egy csipetnyi iróniát, egy pici humort és mindezt egy jó nagy adag szeretettel lelocsolva.

Steiner Kristóf könyve olyan, mintha a béke előhírnöke lenne, fennhangon hirdetve: „szeretnünk kell!”

 

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Kiadó: Ulpius-ház, 2011