Ismét a jól ismert történet. Egy sikeres nő élete és vajúdása a karrier létrán való feljutással és a szerelmi élettel. Felszínesen ezt várhatnánk a Rozéfröccsbe belelapozva. A polcokon roskadó szórakoztató irodalom e gyöngyszemére azonban nem elég egyszer ránézni vagy beleolvasni. A rongyosra olvasott műfaj egy különleges darabjáról van szó. Porból és alkohol párlatból áll össze egy új anyaggá, ami nemesíti a lelket, erőt ad a maga pimaszul nyers módján. Hozzánk, nőkhöz szól. Akik magunk is vágyunk a sikerre, a szerelem bódulatára. Hozzánk, akik szintén Budapest utcáit tapossuk, miközben az elérhetetlennek tűnő egyensúlyt keressük. 

 

Hidasi Judit életrajzát figyelembe véve a Rozéfröccsre akár életrajzi regényként is tekinthetnénk. A valóság és a fikció között halvány a vonal. Az írónő tizenévesként már iskolaújságot szerkeszt, később hivatása lesz az újságírás. Mélyvízbe ugrik, és ösztönösen úszik az előtte álló kihívásokban. Igazi oroszlánszelídítő, ahogy történetének főszereplője, a festőnő és ügyvéd apa gyermeke, Frida is. De vajon az oroszlán odakint rejtőzik vagy a Sytle magazin egykori főszerkesztője maga a ragadozó nőstény? Ki fal fel kit? És ismét, hol húzódhat a határ az írónő és a főszereplő, a valóság és a történet között?

 

A Rozéfröccs bája a szabad gondolatokban, a kiáramló érzelmekben, a „basszus ugyanezt éreztem” jellegű aha élményekben rejlik. Szenvedélyes, szókimondó alkotás, ami megengedi az olvasónak, hogy kiélje kukkoló hajlamát, és belessen ne csak egy író és szerkesztő szakmai életébe, de a mindennapokban megvívott sikerért folyó küzdelembe is. A képzeletbeli bokszoló szerepébe maga Frida bújik, aki dacol, hisztizik a külvilággal, a konvenciókkal és legfőképpen önmagával. A hétköznapok szakadéka fölé hajol, és a laza carpe diem lendülettel beleveti magát. Biztosító kötél nélkül.

 

Hidasi Judit regényének mellékszereplői túlnyomó többségben sikeres és szép nők. Már-már természetellenesen minden pöpecnek tűnik, amikor valahogy mégis minden elromlik. Ilyen az élet, döbbenünk rá. Sosem áll meg. Valós problémákkal és élethelyzetekkel találkozunk, amik nem feltétlenül érnek véget a sablonos „boldogan éltek, amíg meg nem” klisével. A szereplők között találkozunk halálos betegséggel küzdő, egyedülálló és csalfa nőkkel, akiket arra kárhoztatott a kor, hogy nők legyenek egy férfiak által irányított világban. Mindeközben őrizzék meg nőiességüket és legyenek sikeresek. Frida személyes sorsán keresztül élhetjük meg a szülő-gyermek ellentéteket, a karrier építés nehézségeit és a férfiak logikátlannak tűnő húzásait.

 

Az útkereszteződésekben döntésekbe botlunk, amik a bárpulthoz és rozéhoz vezetnek az élet szűk és homályos labirintusán át. Ahhoz a ponthoz, ahol barátok között mérlegelhetjük és kereshetjük az élet nagy kérdéseire a választ. Csalódásban és megváltásban bővelkedő, humorral töményen megfűszerezett, ritka őszinteséggel átitatott olvasmány, ami a maga gyors ütemében szinte letaglóz. Az átdolgozott és 2011-ben már saját nevén megjelenő Rozéfröccsöt olvasva kedvet kapunk a személyes találkozáshoz az írónővel vagy magával Fridával, természetesen egy rozé mellett. Letehetetlen, a szó profán és legnyíltabb értelmében.

 

 

Hidasi Judit: Rozéfröccs

Underground kiadó, 2011