Pernilla Stalfelt a könyv… jobb szóval nem tudom illetni: szarzője. Szerzőnek ugyanis csak jogi értelemben ismerném el, de egyéb nézőpontból semmiképpen sem. Azt nem állíthatom, hogy a könyv témájában van a hiba, ugyanis az alapötlettel nincs problémám. Számomra nem teljesen érthetetlen, ha valaki a gyerekeknek rajzokkal illusztrált oldalakon keresztül fejti ki az emésztési folyamat lezárását. Főként a kétéves gyerekeknek lehetne tökéletes szemléltető eszköz, mert ők éppen ekkor kerülnek a pszichoszexuális személyiségfejlődésük anális szakaszába.

 

Ilyenkor a végbélnyílás és az anális zóna kerül a gyermek fejlődési folyamatának középpontjába. Általában ez a szobatisztaságra szoktatás ideje. A gyermek számára a széklet visszatartása és a kellő időben való elengedése, a saját teste feletti kontroll kialakulásának egyik fontos mozzanata. A könyv tehát ebben segíthetne, ha körültekintően át lenne gondolva, és gondosan meg lenne fogalmazva. Ehelyett az első oldalon a következő mondatok állnak: „Az élőlények időnként kakilnak. Legalábbis az állatok és az emberek. A növények is élnek, de azok nem kakilnak. Sokak szerint a kaki undorító.”

 

Az egész könyv tehát ilyen, és ehhez hasonló, logikai átvezetést nélkülöző tőmondatokból áll. Hatásvadászatként azonban rengetegszer használja fel az alkotó a könyv címeként adott szót, arra gondolva, hogy a gyermek biztosan többször is fel fog nevetni annak hallatán. Azonban a nevén nevezett dolgot mégsem magyarázza meg gyermeknyelven. Ehhez a svéd nemzeti enciklopédia meghatározását hívja segítségül, valószínűleg azért, hogy a tudományosság látszatát keltse, és elhitesse a szülővel, hogy gyermeke hasznos információkat fog kapni a könyv végére. Azonban ez tévedés.

 

A könyv jó ideig azt az egyszerű tényt cifrázza, hogy normális esetben bármilyen szilárd, vagy folyós állagú dolog is távozik a popsin keresztül, az csakis a könyv témájául szolgáló képződmény lehet. Feleslegesen sorra veszi a szóban forgó dolog lehetséges megjelenési formáját szín, alak és állag szerint. Ezzel egyértelművé teheti minden olvasója számára, hogy ha bármi olyan távozik belőlünk, ami az adott paraméterekbe nem szorítható be, az inkább lehet egy vatikáni tengeralattjáró, mintsem az emésztésünk után lebomlott étel.

 

A könyv két mondat erejéig tér ki a hasmenésre, így titkolva el, hogy az eset lehetséges okai között romlott vagy mérgező ételek, illetve különböző kórokozók is lehetnek. Azt sem tárgyalja részletesen, hogy mennyire sok nedvességet veszít a szervezet, amit pótolni kell. Az ilyenkor ajánlott étrendről is mélyen hallgat a könyv alkotója. Ehelyett a létező összes állatfaj ürülékével megismertet minket, és arra bátorítja olvasóit, hogy a szarvasok ürülékéből készítsenek nyakláncot. Az egyetlen briliáns átvezetés a mindenki előtt ürítő kutya és a zárt helységben dolgát végző ember közti ellentétnél található.

 

Azonban a vécé tanulmányozása kimerül abban, hogy a víz elviszi az úszósapkás hurkát a csatornarendszeren keresztül. Azt is megtudhatjuk, hogy izgalmas a víz által elsodort dolog után kukucskálni. A víz pedig csak azért fontos, hogy ne száradjanak oda a vécébe került dolgok, mert ha ezt teszik, akkor jönnek a bacilusok, akiktől beteg is lehet az ember. Tehát a könyv alkotója szerint a szóban forgó dolog önmagában nem hordoz baktériumokat, kizárólag a nedvességének elvesztése után. A magyar fordításban érdemes lett volna a vécé több szinonim szavát is felsorolni, ugyanis nem árthat, ha a gyerek árnyaltabban tud fogalmazni bizonyos helyzetekben.

 

Mi lenne még elvárható egy ilyen könyvtől? Minimum az, hogy említést tegyen a vécépapír használatának, és főként a kézmosásnak a fontosságáról. Mert természetesen egy szülő mindent elmond ezekről, de sokat használ, ha egy újabb forrásból is megerősítést kap a gyermek. Azonban ez teljességgel elmarad. Ehelyett a szellentésről olvashatunk oldalakon keresztül. Megtudhatjuk, hogy nem egy kis barna felhőről van szó, mert bizony ez a dolog átlátszó. Ugyanitt felmerülhet bennünk a kérdés, hogy egy gyerekkönyvben mit keres egy doboz gyufa, egy befőttesüvegbe zárt szellentés mellett?

 

Ezután ér minket a következő arculcsapás, amikor is az afrikai, ürülékből készült házakra való válaszként sok-sok meztelen embert láthatunk egy szobában, ahogyan épp a dolgukat végzik. Ebből pedig bizony felhőkarcolót képzel el a könyv alkotója, ami az első eső alkalmával szétmállana. Később azzal a gondolattal találkozunk, hogy milyen furcsa lenne, ha mi is megennénk az ürülékünket, ahogy egyes állatok is teszik. És láthatjuk is, ahogy egy vidám anyuka már hozza is a krumplipürét kakihurkával, a gyermeke nagy örömére. Az igazi agyrém azonban csak ez után ér minket.

 

A könyv alkotója – minden előzetes magyarázat, illetve figyelmeztetés nélkül – a következőket tanácsolja: „Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre, pukielőadást is tarthattok. Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizhattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást.” Az illusztrációkon pedig öt gyerek meztelenkedik egy ágyon, miközben ezt Papa, Mama és Imre bácsi is megnézi egy-egy széken ülve. Tehát a könyv alkotója ahelyett, hogy figyelmeztetné a gyerekeket, hogy nem illik holmi Imre bácsik előtt meztelenkedni, még bátorítást is ad erre. Ugyanígy tesz a mások előtt való szellentéssel is, nem törődve azzal, hogy később esetleg pont emiatt fogják megalázni a gyereket későbbi ismerősei.