A legtöbb mozi két filmes műfaj párosításától is egyensúlyt veszt, a Titanicon debütáló norvég alkotás, a Hajszál híján úriember viszont ízes turmixban egyesíti a krimit, a drámát, a romantikát és a vígjátékot.

 

A Hajszál híján úriember nem az első film a második esélyről, a börtön utáni életről. A hangvétel egyediségétől azonban mégis új lesz. A történet szerint Ulrik tizenkét hosszú évet ült falak között, rácsok mögött egy gyilkosság miatt. Azóta ő is megváltozott és a kinti világ is. Haja megritkult, arca barázdásodott, fia felnőtt, a kávé drágább. Úgy tűnik, egy valami maradt változatlan, a gengsztervilág, ami bármikor újra tárt karokkal várná.

 

Az Ulrikot alakító Stellan Skarsgard, akit mi idehaza leginkább a Mamma Miából és a Karib tenger kalózaiból ismerhetünk, hiteles, sokoldalú alakítással kelti életre a világot újra felfedező „úriembert”. A címszereplő látszólag nem csinál nagy ügyet a visszahelyezkedésből, visszafogott lelkesedéssel, de határozott mozdulatokkal keresi és alakítja új helyét az életben. Vállrándítással, de arcizomrendülés nélkül alkalmazkodik a felmerülő helyzetekhez, legyen szó akár a házi néni kielégítéséről vagy egy kartörésről a szerelmetes kolléganő védelme érdekében. Néha azért előtör szenvedélyessége, játékossága, fogékonysága a világ dolgai iránt. Stellannak mindehhez megvan a maga egyedi, precízen mért mimikaskálája.

 

Több szálon fut a film. Ulrik élvezi a semmis új életet, küzd az alvilág és a bosszú őt megkörnyékező csáberejével, építi a kapcsolatot a fiával, megteszi a magáét a női nem számára és megbirkózik a fogadtatás akadályaival. Ez sok vicces helyzetet szül. A támogató karakterek is hatásosak és emlékezetesek, pont az ideális mértékben kontúrosak és egyúttal paródiái is egy-egy embertípusnak. Ilyen például az Ulrikot egyszerre félénkén és naturálisan csábító házi néni vagy a kényszeresen evidenciákat monologizáló munkahelyi vezető, gengszter oldalról pedig a tipikus filmes „nagyfőnök és csicskája” viszonyt fricskázó duó.

 

Összességében egy remek hangulatú, egyszerre sötét és világos zsáneregyveleget kapunk egy igen eltalált főszereplővel. Nem ütős vagy hatalmas alkotás, de jóleső, kellemes mozi. Nem folyamatosan kacagtató, de rendszeresen vicces. Nem kifejezetten elgondolkodtató, de beleéreztető. Néhol klisés, ám mégis egyedi. A filmet Magyarországon először a Titanic filmfesztivál keretében láthatjuk, de április 14-én több független mozi is műsorra tűzi.

 

Fotó: titanicfilmfest.hu