Átlagos történet, átlagos szereplők, átlagon felül jó romkom.
Drew Barrymore és Justin Long együtt prezentálják a vásznon a távolsági kapcsolatok sava-borsát. És hiába tűnik ez elsőre sótlannak, sok tekintetben jóval fűszeresebb lett az eredmény, mint elsőre gondolnánk.
Óriási az előzetes felelőssége a választásban. Jól kell megszólítania a célközönséget, képviselnie kell a filmet, de túl sokat már nem szabad elárulnia. Ezt az utóbbi években rengeteg ajánló félreteljesítette. Vagy magukba sűrítették az összes valamirevaló poént, vagy teljesen más élményről árulkodtak, mint amit végül kaptunk. Ha most azt hinnénk, hogy csak rosszabb lehet a végeredmény, mint a bemutató kisfilm, akkor tévedünk! Aki látta a Hétmérföldes szerelem ajánlóját, és nem tetszett neki, nyugodtan nézze meg, mert a trailer félrevezet.
Amikor én láttam az előzetest azt gondoltam, hogy ez már szemtelenül tucatdarab lesz a kategóriájában. Az ötlet, amire épít, túl sivárnak mutatkozott. Egy távolsági kapcsolat kérdésköre az összes lehetséges konfliktussal és feloldásaikkal már elhasznált és kiszámítható. Mi érdekeset tudna mutatni? Ráadásul az előre ellőtt poénok is elnagyoltnak, erőltetettnek és hatásvadásznak ígérték.
 Miután már magát a filmet láttam, azt gondolom, hogy valóban semmi újat nem mutatott, és a legbravúrosabbnak szánt humorbombái tényleg mellétalálnak, de de DE: Egy remek hangulatú, több ponton ironikus hangvételű love story, aminek legnagyobb erénye, hogy mindezeken felül egészen valóságszagú is. A főszereplői egyáltalán nem idealizáltak és nem is szélsőséges ellentétpárok, ahogy mostanában divat (lásd: A csúf igazság, Férj és féleség) és nincsenek egymással kiélezett viszonyban sem (mint az Exférj újratöltve vagy az Egyszerűen bonyolult esetében). Erin (Drew Barrymore) és Garett (Justin Long) egyszerűen két szerethetően átlagos ember, akik egymásba szeretnek, amikor nem készülnek rá és felveszik a kesztyűt a köztük lévő több államnyi távolsággal.
A legtöbb romkom vagy az ideális férfit párosítja az ideális nővel, vagy legalább egyik-másik nem ideális képviselőjét a másik nem átlagos vagy átlagon aluli képviselőjével. Ugyanez a felállás trendi még lúzer szereplőkkel kombinálva is. Két átlagembert egyesíteni egy filmes szerelemben azonban merész vállalkozásnak tűnhet, mert unalmas és érdektelen lehet, de mivel ritkán írják és rendezik ezt így, pont ez lesz a rendkívüli. Erin és Garett esetében átlagosnak lenni nem egyenlő a szürkével. Jó humorú, színes, vidám emberek, pozitív hozzáállással az élethez, önmagukhoz, egymáshoz és a szerelemhez. Éppen ezért semmi savanyú, semmi túlzóan melodrámai nincs a fejleményekben. Sőt még ki is hagynak egy-két kötelező fordulatot, így mégis meglepő lesz a történetvezetés. Dicséretes, hogy eldobnak olyan elemeket, amiket már minden néző un, mégsem mellőz szinte semelyik rendező. Szerencsére Geoff LaTulippe első filmes forgatókönyvíró és a játékfilmmel most debütáló Nanette Burstein, dokumentumfilm-rendező, ezt is bevállalták. Könnyed és szórakoztató, átélhető mozit kapunk, találó humorral.
 Erin és Garett tényleg annyira élők, hogy akár magunk is rájuk találhatnánk egy bárban, úgy ahogy ők egymásra. Biztos gyorsan megkedvelnénk őket. Azok a típusok, akikkel jó bulizni, iszogatni. Szimpatikusak a bemutatott életükkel együtt. Ez utoljára az Jud Apatow féle Felkoppintvában volt így. Az is remek példa még arra, hogy miképp lehet egyszerű történetből sokat kihozni. A Hétmérföldes szerelemben is felfedezhető egy-két Apatowos vonás, ahogy a srác baráti köre vagy a lány nővérének támogató, mégis új nézőpontokat adó figurája. Összességében harmonikus a szereplőgárda, pont elegen vannak, és mindenkire épül poén.
A film humora merész, provokatív, szókimondó, de nem lesz túl naturális vagy ízléstelen. Tovább erősíti a jellemző realizmust, mert pont addig megy el, amíg a való életben is simán elmennek a barátok, amikor egymást oltogatják. Nem cenzúrázza a fiatal élet velejáróit. Túl-túllépi a hagyományos értékek határait, mégsem állítja ezeket fejtetőre.
Kikapcsolódásra maximálisan ajánlom a Hétmérföldes szerelmet. Egyaránt kompatibilis a férfi és a női közönség ízlésével, ami kevés romkom sajátja. Mindenki megtalálja benne a magáét, nem nyálas, de nem is gagyi. Nem sekélyes, mégsem csap át ponyvapszichológiába. Egyszerűen megtalálta az egyensúlyt.
Fotó: port.hu
|