frappa magazin - Kultúra - Szívrablók - Hogyan vesszük el a pasidat tíz nap alatt?

Míg az Alex el nem választ - Nagyon találó és árulkodó alcímválasztás lett ez ehhez a 2010-es francia vígjátékhoz. Ezzel mindent elmondanak a filmről, ami fontos, mégis meghagyják a kedvet a választáshoz. Párját ritkítóan hiteles bemutatkozás: pont annak látszik tőle, ami: egy romkomnak, amelyben a korábbi szerelmek végül romokban hevernek.

Romkom: a recept egyszerű, romantika és komédia. Mint a csoki-vanília - nincs benne semmi meglepetés! Tucatjával lepik el a mozikat, és legtöbbször egy kaptafára készülnek. Két szempontból tűnhetnek ki mégis az egyformaság egyvelegéből. Megint nem meglepetés: romantika és komédia szempontjából. 1. Ha valami szokatlan témát feszegetnek, vagy megszokott témát új szemszögből világítanak meg. Ha hiteles az alaphelyzet, valódiak a konfliktusok és a feloldások. A nevetés tálcáján hasznos, inspiráló gondolatokat szolgálnak fel. 2. Ha rátalálnak a saját humorukra és úgy nevettetnek meg, ahogy nem várjuk tőlük. Vagy új megoldásokkal vagy már ismertekkel, csak még egy plusz réteg iróniával, szemtelen túlzásokkal, önmagukat is kinevetve. Az főleg ritka, hogy valamelyik versenyző mindkét kategóriában hatásosat villantson!

Alex Lippi (Romain Duris) szokatlan foglalkozás mellett döntött. Bér-párkapcsolatromboló. Külső megbízók (apa, testvér, barátnő, kolléga) számára boldogtalan nőket szakít szét rosszul megválasztott párjuktól. Kimenti őket a langyos levesből. Az eseteket persze végigfuttatják előbb egy etikai teszten. Ha ezen átment a kiszemelt alany és valóban boldogtalan, akkor Alex csábít, közben tükröt is tart, és ezekkel ráébreszti a hölgyet, hogy rossz helyen van. Kacagtató példák és montázsok során vázolják fel a „munka” gyakorlati oldalát és jelen állapotában már elrutinosodott jellegét. Ekkor pont az történik, ami várható. Belibben a rendbontó nagy Ő, a legkeményebb dió minden „páciensek” közül. Alex beleszeret, és feladatköre máris új kihívásokkal telik meg. Itt lett aktuálissá a korábbi kérdés. A romantikája vagy a komédiája lesz végül jó a filmnek?

Az ábrázolt szituáció persze cseppet sem hétköznapi, végig fenntartja a nézővel a vászontávolságot ez az abszurd keret, ami egyébként egy abszolút klasszikus szerelem köré épülne. Csak épülne! Ez a klasszikus szerelem ugyanis teljesen kitapinthatatlan. A film kétharmadáig szinte semmi nem árulkodik arról, hogy itt szerelmi szál is bontakozik. A történet és a poénok csakis ügyfélkapcsolati nehézségek alapján gördülnek. Egyedül a klisék ismerete miatt nem lesz meglepő a játékidő vége felé beleerőltetett megalapozatlan, sehonnani románc a két főszereplő között. Akkor persze lesz már sava-borsa, de már túl késő a hitelességhez, romantika szemszögéből elvérzett a forgatókönyv. Komédiaként viszont ügyes!

Jó elosztású a 105 perc alatt a humorkészlet, néha egészen meglepőek a kisfordulatok, és nagyon fontos, hogy jól körberajzolt az egyéni világ. A monacoi környezet és az ironikus dalbetétek pedig remek körítést szolgáltatnak. Stílusát tekintve viszont nem klasszikus francia, inkább amerikanizált francia az ábrázolásmód. Könnyen el lehet képzelni pont ugyanezt pont ugyanígy Bradley Cooperrel és Kate Hudsonnal Hawaiion és nagyjából ugyanezt a mozit kapnánk, csak fakóbb főszereplőkkel. Kitűnő választás volt Romain Duris Alex szerepére, nagyon megvan az arca és a mimikája hozzá (és a mozgása, mert az is kellett). Nagyvonalakban úgy fest, mint egy legalább második helyezett egy békebeli Antonio Banderas hasonmásversenyen, de részleteiben igen sajátos. Vanessa Paradis lágyan, siklóan alakítja a megbízás tárgyát, Ő a végzet asszonya light. Személyisége abszolút sztereotípia-tákolmány: gazdag apuka elkényeztetett lánya, aki megközelíthetetlen, sőt még rideg is, egészen addig, amíg valakinek fel nem tárja szíve aranybányáját. Buta hercegnős komponensekkel domborították tovább lényét, és láss csodát: így is szerethető, csak ne gondoljunk bele, hogy talán nincs is miért szeretni. Nem elhanyagolható háttérszereplő Alex sógora, vállalkozásbeli társa, Mark (Francois Damiens) sem, aki a maga néhol már pofátlanul túlzó, érdes karakterével a film egyik legerősebb, legbiztosabb humorforrása.

Összességében üdítő egy és háromnegyed óra a Szívrablók. Színtisztán kikapcsolódás és szórakozás egy-két emlékezetes poénnal és jelenettel. Az élethez semmi köze. Ajánlom azoknak, akik nevetni akarnak, szép környezetet és szép embereket bámulni, és nem méltatlankodnak azon, ha egy filmnek nincs mondanivalója.