Jay Baruchel Magyarországon leginkább a Trópusi vihar leghátsó sokad-hegedűsének, Kevin Sandunskynak a bőrében vált ismertté (vagy maradt úgy is ismeretlen.) Utolsóból azóta elsővé lépett elő, ha elsőnek számíthat egy főszereptől az elrettentő Túl jó a nő csajom szinkroncímű vígjátékban. Név alapján tucat-terméknek hangzik a film, abból is az aljafajtának, de innen (lenne?) szép nyerni.

 

Mennyire lehet könnyű egy ilyen első benyomást legyőzni? Gyorsan tud érvényesülni, mert bármilyen apró piros pont sokat dobhat rajta, hiszen hozzáad az értékéhez a kellemes csalódás faktor? Vagy pedig annyira alárendeljük az előítéleteinknek, hogy már eleve a süllyesztő felett lógatjuk kocsányon jelenetről-jelenetre, és elég csak egyet hibáznia? Melyik?

 

Az alapszituáció centire az, aminek a cím sugallja. Bemutatják egy leendő pár két tagját. Jay Baruchelt - egyre egy-kaptafásodóbban - itt is egy esetlen, minden oldalról és minden rétegben lúzer, Kirk szerepében. Mollyt (Alice Eve), pedig a végzet ellenállhatatlan asszonyaként egy ráérős Pretty Woman montázsban. A készítők mindent megtesznek, hogy a kontraszt a lehető legnagyobb legyen, hogy az ellentmondásokat a későbbi jelenetekben nagyobb robajjal ütköztethessék majd. Kirk-öt Ben Stiller elhíresült apára ütős Gregjénél is jobban megszívatják. Mind a családi, mind a baráti körében betöltött pozíciója katasztrófa. Kiélezett típusfigurák veszik körül, akik így vagy úgy mind önbecsülést sárba tipró funkciót töltenek be az életében. Ráadásul még mindig az exbarátnője után sóvárog, holott a lány egyrészt látványosan továbblépett, másrészt a románcuk idején sem ért sokat.

 

Természetesen ekkor jön Molly és a helyzet, ami kettőjüket összehozza. Mivel ez a film inkább férfikomédia, nagyobb arányban Kirk szemszögéből követjük az eseményeket. A cselekmény abból áll, hogy hogyan dolgozza fel egy tükörben is lúzer srác egy bombanő kezdeményezését, majd miképp áll helyet a létrejövő kapcsolatban, és végül hogy mérgezi meg lassan az önbizalomhiány az egyébként potens kettőst. Ez kiegészül a női oldal élményével és a környezet összetett hozzáállásával is. A több mint másfél órás játékidő végül is ügyesen dolgozza fel és alaposan járja körbe a választott témát. Már sok film ért hozzá egy-egy pofonnal vagy kis simogatással, de mégis ritkán állították ezt egy forgatókönyv középpontjába. Itt nem csak arról van szó, hogy egy pár szituációs komikum erejéig megmutatják, hogy milyen a jó csaj és a lúzer csávó viszonya a társadalmi élet kisebb-nagyobb színpadain, hanem a kérdés lélektani hátterébe is belemennek. Mintha a Shop Stop 2 körömfestős jelenetét néznénk egész estésben. A jó nők csalódnak a jó pasikban, ezért megbízhatóbb, de jelentéktelenebb, sőt töketlenebb jófiúkat választanak, akik meg tudják becsülni őket. De tényleg meg tudják? Lehet, hogy csak meg akarják, és ha túl nagy a kontraszt, akkor már nem sikerül! Ahhoz túl sokat számít a férfi önmagához való hozzáállása. Ha pici bizonytalanság is van a háttérben a túl jó nő kiemeli ezt, és a frusztráció elkezdi felemészteni a kapcsolatot. Egészen ügyes lepellerántó jelentben lehet részünk ebben a témában. A motivációs oldalról közelítenek. Azok legemlékezetesebb percei az egész filmnek. Aztán az azt megelőző felvezetés, kibontakoztatás, majd a végkifejlet a kötelező, jól ismert recept szerint történik.

 

Minden mellékszereplő kliséhalmaz: Kirk részéről bárgyú szülők, tahó testvér, Apatowosan három jóbarát, akik mind más-más férfitípust, így eltérő hozzáállást is képviselnek. Mollyhoz pedig üres fejű szépfiú ex, és páncélmelltartós, cinikus és kemény Miss Womanizer legjobb barátnő. Születnek ebből sánta férfibüszkeség álbölcsességek, és túlkapott, túl kopott feminista frázisok. Mégis egy kis (és tényleg elég egy kicsi) jóindulattal a nyilvánvaló sztereotípiáknál több tanulságot is megláthatunk a végén. Szerencsére ezt nem rágja annyira szánkba a film, mint a poénjait, amik sokkal jobbak maradtak volna magyarázat nélkül. Tehát nem túl jó, de túlnő a nevén, a műfaján viszont nem. Alice Evenek még jó ugródeszka is lehet, de ha Jay Baruchel életben akar maradni, legközelebb már újat kell mutatnia.

 

 

Fotó: port.hu