NYITÓLAP KAPCSOLAT REGISZTRÁCIÓ
KultúraÉletmódInfoKorGondolkodó
FrappszódiaMix
 
Kultúra - Film
Nagyfiúk - A hupikék törpikék osztálytalálkozója
Csanádi Tibor Ulu
2010.08.14 00:01
Mennyi lehetőség rejlik egy filmben, ami arról szól, hogy egy gyerekkori baráti kör tagjai negyvenöt évesen eltöltenek egy hosszú hétvégét egymással asszonyostól, gyermekestől, kioperált hangszálas kutyástól? Akár rengeteg! És hogy lehet ezt elrontani? Csupa egy-két személyiségvonásra kihegyezett szereplővel, és az egymással bezárt szögeikbe rejtett sablonpoénokkal!
 
Adam Sandler főszereplőként akár jót is tehet egy szűz vígjátékötletnek, hiszen már voltak találó, testhezálló karaktermegformálásai. Duplán motivált, ha saját forgatókönyvéről van szó. Ráadásul Dennis Dugan rendezővel már jegyeznek egy-két ügyes koprodukciót, például a Ne szórakozz Zohannal vagy a Férj és férj. Az utóbbiban Kevin James (Randiguru, A pláza ásza) oldalán címszerepelt, és vicces párost alkottak ketten. A Nagyfiúkban, aminek a kiindulási koncepciója még nem is volt rossz, szintén Kevin James az egyik régi osztálytárs, ami tovább növelte az ígéretességet. A keret meghatározásánál tehát még minden rendben volt.
 
A történet szerint a volt edzőjük halála hozza össze újra a régi barátokat azon a helyen, ahol felnőttek. Öten vannak, öt különböző típusfigura. Sőt, annyira élesen különbözőek, mintha a hupikék törpikéket látnánk. Van egy-két vezérjellemzőjük, és arra épül a teljes személyiségük. Csak itt nem Tréfi van, meg Hami, Duli-fuli, Okoska és Törppojáca. Helyettük van menedzsertípusú, sikeres, de kiégett és kompenzálásképp túlzó nosztalgiába menekülő törp (Adam Sandler) és kedélyes, mackós, tipikus családapa-vállalkozó törp (Kevin James). A harmadik az otthon háttérbe szorított, a családban inkább a szoknyát hordó „vicces feka” törp (Chris Rock). A negyedik a spirituális, egészségreformos, furcsamód a saját korához képest is érett nőket dicsérő törp (Rob Schneider). Végül pedig a klasszikusan felnőni nem akaró, soha nem volt családos, még mindig hippy, és a bővérű alkoholkedvelő törp (David Spade).
 
Mindnyájukkal volt már közös munkája Adam Sandlernek. Itt sem az a baj, hogy a karakterek nem harmonizálnának, és az sem hiányzik, hogy egymásra hatással legyenek. A felnőtt személyiségük stimulálja, akár reformálja egymásét. Inkább az disszonáns, hogy a hangulat és vonalvezetés olyan, mintha egy elkésett nyolcvanas évekbeli vígjátékot látnánk. Egy húsz éves filmet nosztalgiával nézünk és mosolygunk meg újra, de egy újtól már mást várunk. Egyszerűen kinőttük. Nagyfiúk lettünk a Nagyfiúkhoz.
 
A korábrázolás fontos eszköze lehetne a filmnek. Az idealizált 1978-at állítja szembe a kisiklott 2010-zel. Csakhogy olyan erős sztereotípiákkal teszi ezt, mint az elkényeztetett videó-játékfüggő gyerekek mobilgenerációs kényelmessége és tiszteletlensége, és a természet és a sport szeretetének teljes hiánya. Annyira mesterékeltek és túlzóak a kontrasztok, mint amikor a tizenkét éves lány egyedül készíti el élete első sminkjét a búcsúi bálba. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy ugyanazokat a poénokat nyomja le a film szemtelenül nagy ismétlésszámmal, szemtelenül kevés hozzáadott értékkel.
 
Sajnos sem játékfilmként, sem vígjátékként nem szuperál jól. A kiegészítő szereplők nem igazán viccesek, sem nem sokatmondók. Salma Hayek nagyon dekoratív az egyik feleség bőrében, és Maria Bellonak is van „nagy” jelenete, de ezen kívül fakók, futószalagtermékek. A gyerekek is hiteltelenek. Adam Sandler csemetéi ugyanis sznob technogeekből háromnapnyi környezetváltozás alatt transzformálódnak tékás Walt Disney film főhősökké. Így zárkóznak fel vagy le húgukhoz, aki a kislányok tiszta lelkének makulátlan, plakátolt képviselője a romlott világban. A leggyengébb húzás pedig az volt, hogy élőszereplőt formáztak meg Tom és Jerryből, a néger gazdaasszony sablonjából, ami már önmagában kár, de ráadásul még újra és újra előtérbe is tolták. Tanulság persze van, de még egy megfáradt legutóbbi szezonos Született feleségek epizódhoz is csak közepes lenne.
 
Hiába vonultatja fel tehát Facebookos legjobb barátait Adam Sandler sztárparádé gyanánt, és hiába a sok hozzávaló, mert takaréklángon nem ér sokat a Nagyfiúk, és nem marad más, mint egy sápadt rántotta a főszereplő híres tojásfejéből.
 
Fotó: port.hu
Elküld
Szólj hozzá a cikkhez!(Belépés szükséges)
2013. Május 21.
Konstantin napja van
Beastly – A szörnyszívű
Nem kellesz eléggé
Nem mindenki karácsonya
Fekete Amerika - DVD ajánló
Újabb regény várható John Scalzitól
Ilyen a természetem
Beatboxossal mutatja be lemezét a Belmondo
London Boulevard
Kung Fu Panda 2 - Azok a csodálatos második részek...
Zenetörténeti estek - a skandináv jazz
 
Mi az idei nyaralásod célpontja?
Mediterrán országok.
Valami igazán egzotikus hely.
Nyáron irány a hűvös észak!
Egyéb országok.
Belföldön nyaralok.
Nem nyaralok.
 
 
 








Cylex Silver Díj