Roadmoviek-ból sosem elég! Állomások az élet útjain, emberek életútjain, szépen, koncentráltan és „koncepcionáltan” bemutatva. Sok örökzöld példányt termesztett az utóbbi évtized is: About Schmidt, A család kicsi kincse vagy a kevésbé ismert, de annál ütősebb Úttalan Út (Interstate 60). Egy 2009 év végi példány, a Továbbállók pedig már címében is ízig-vérig úti film.

 

Az aktuális útra kelők egy harmincas éveik elején járó pár, Burt (John Krasinski – The Office, Egyszerűen bonyolult) és Verona (Maya Rudolph), akik első ránézésre nincstelen lúzerek. Társadalmi egzisztencia szempontjából nem értek el semmit; nincs élhető lakásuk és kielégítő állásuk se. Mégis lehet valamijük, mert nagyon kapaszkodnak bele, amikor az életük megváltoztatása fenyegeti őket eljövendő gyerekük személyében. Életigenlők és életélvezők, sajátos humorral állnak a világhoz és egymáshoz, ezért harmonizálnak is. Éles kritikai szemmel mustrálják környezetüket, de ha kell, önmagukra is fogják ugyanezt a „fegyvert.” Annak ígéretét, hogy korábbi szabad, bohém életük legalább részben megmaradhat egyedül Burt közel élő szülei jelentenék, akik majd néha vigyáznának helyettük az unokájukra. Ők azonban lazán bejelentik, hogy Európába költöznek. Az, hogy a fiatalok ezáltal talajvesztettnek érzik magukat, furcsa mód inkább felszabadítja őket. Elgondolkodnak, hogy miért is élnek ők ott, ahol. Miért ragaszkodnának eddigi életterükhöz jobban, mint Észak-Amerika bármely más pontjához? Ezért elindulnak megnézni, hogy merre a legzöldebb a fű! Ha a szülők is megtehetik, ők miért ne?

 

Megvizsgálandó célállomásaikat (Phoneix, Tuscon, Madison, Montreal és váratlan adalékként Florida) aszerint szempontozzák, hogy melyik vidéken találnak még talonban újabb pótszülő jelöltet, de legalább társaságot. Így nem csak különböző tájegységeket látogatnak meg, hanem mindenütt egy-egy sajátos életforma vendégei is lesznek. Mivel a felkeresett barátok, rokonok mind-mind családosok már, szembesülhetnek azzal is, hogy milyen sokféleképpen meg lehet tölteni tartalommal ezt a formát. Kiderült, egyáltalán nem biztos, hogy az csinálja jól, aki eleve ezt akarta; az, aki pedig csak belecsöppen, zsigerből rosszul. Egész karneválját ismerik meg a családi lét torzulásainak. Nem abból tanulnak most, ahogy a nagykönyvben példázzák a családot, hanem abból, ahogy a gyakorlatban mások elrontják. Sőt hamarosan úgy tűnik, hogy szinte csak elrontani lehet. Az elrettentő példák által azonban felismerik és oldják saját belső konfliktusukat is. Olyan lehet ez nekik, mint az Ember tragédiáját olvasni családi változatban, a végén mosolyogva marad a „küzdjetek és bízva bízzatok!”.