Augusztus 31-e, a nyár utolsó napja. És hogy mi jön a nyár után? Az őszi melankólia, az elmúlás túlságosan is szembetűnő bizonyítékai. Az emberek eltűnnek az utcákról, egymás életéből, vagy ha mégis maradnak, az esőfüggönyön át nézve alig ismerhetőek fel, túl nagy a változás. A főszereplő Anders lelkében már elkezdődött az ősz. Talán nem is ért véget legutóbb sem. Északon szürkébbek a mosolyok is, de a problémák boncolásával mélyre jutnak a lélekben. Néha túl mélyre.

Joachin Trier rendezőként 2006-os bemutatkozása (Szerzők) óta jó pár fesztiváldíj büszke tulajdonosa lett. Nagyon érzékenyen, mégis kegyetlen pontossággal nyúl ebben a filmben az önmagát elveszettnek érző harmincas generációhoz. Olyan kettősségeket mutat meg, amik őszintén szerethetővé teszik a karaktereket. Hibáznak, megjátsszák magukat, játszmáznak, maszkot hordanak, de mégis emberek maradnak. Néhol nagyon igyekeznek, máskor üresek és szánalmasak. Az egész hullámvasút csúcsán a főszereplő, Anders áll. Ő egy személyben kíméletlen kritikus és a kritika tárgya is. Lehet őt kedvelni, vagy lemondóan fejet csóválni a történetét látva, de egy valami biztos: valahol mindannyian benne vagyunk a történetében.

 

Anders élete nem egyszerű. 34 évesen a nulláról újrakezdeni az életet lehet kihívás és próbatétel, de kevesen cserélnének vele. Jól hangzik az is, hogy sokan támogatják és lehetőségeket is kap, de mindez a belső öngyűlölet ellen mit sem ér. Ha az ember a múltját végérvényesen maga mögött akarja hagyni, akkor jól teszi, ha figyel a hátára, mert a múlt kezében hegyes és éles dolgok rejtőznek. Vétek hátat fordítani neki. A sebezhetőség pedig pontosan megmutatja, hogy a film hősének hol is lenne helye a városban: sehol sem. Ezernyi módon kísérti az, ami elmúlt, a jelenben pedig minden régi ember-mozaik megtalálta már a helyét. Ő ismerős kívülálló lett, aki helyet keres, próbálkozik, küzd, és végül választ ad a benne forrongó kételyekre és félelemre. Nagyon egyszerű kérdést hagy maga után a film: lehet így élni? A válasz pedig ugyancsak nagyon egyszerű. Nem igaz?

 

 

fotó: port.hu