Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat

nem egy felhők felett trónoló Atya

és a porban élő teremtmény kapcsolata,

hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.

Müller Péter

 

A hétköznapokban hogyan élitek meg a vallást, amit választottatok?

 

Regina: Véleményem szerint, ha valaki hisz, valamint, ha „követ” egy mestert, legyen az maga Isten, Jézus vagy Buddha, ez már egyfajta vallásgyakorlás vagy hitgyakorlás. Ha valaki követi Tanítóját, nyilván okkal és céllal teszi. Ez az élet minden területén tükröződik. Embertársainkkal való kapcsolatainkban, legyen az önzetlen segítségnyújtás, vagy egy mosoly, támasz a bajban, jó tanács. Önmagunk megismerése, hiszen ez épp oly fontos, mint a külvilágé.

 

Julianna: Fontos megérteni, hogy az Egyház nem egy ház, hanem emberek, halandók sokasága, akik a maguk boldogulását keresik. Néha bármi áron. És igen, vannak hibák az Egyházban, de a fejlődés lehetősége is benne rejlik. Fejlődni mindennap. Ahogy Regina is említette.

 

A mai világban egyre kevesebben vallásosak. Mi a legnagyobb „veszélye” a vallás gyakorlásának?

 

Julianna: Azt gondolom, hogy a legfőbb probléma abban rejlik, hogy az emberek nem gondolkodnak, hanem elfogadják a kész termékeket, legyen az vallás, vagy bármi más. Ez a fogyasztói magatartás szinte mindenben megjelenik. Ha valami nem tetszik, akkor inkább eldobják és újat keresnek helyette. Nyilván a dogmák sem tévedhetetlenek, de szerintem kiindulópontnak megfelelnek. És ebben rejlik a dolog szépsége.

 

Ha jól tudom, mindketten érdeklődtök az ősi természetvallások iránt. Hogyan találkoztatok ezzel az eszmével? Mit jelent számotokra?

 

Julianna: Én gyerekkoromban részt vettem egyszer szabadtéri misén. Egy nagyon kedves pap tartotta, szénabála volt az oltár és a füvön ültünk, rendezetlen sorokban. A Nap ránk sütött, az ég kékje beborított minket. A természet és a vallás találkozása volt.

 

Regina: Mindig közel éreztem magamhoz a természetet. Talán mert Isten ott tud legtisztábban, legközvetlenebbül megnyilvánulni. Ha vihar van, vagy a természetben kirándulok, olyankor nincs tér és idő. A természet az ember fölött áll az idők kezdete óta és az idők végéig. Ha visszamegyünk a kezdetekhez, akkor nem volt más, csak a természet. Minden egyebet az ember alkotott meg. Ebből fakadóan a legősibb "vallás" a természetből született. Mondhatnám, a természetben találom meg a természetfelettit.

 

A természetvallások közül a modern Wicca boszorkányság a legelterjedtebb itthon. Elég nagy a szakadék a két vallás között. Mégis mi az, ami erre az útra terel benneteket?

 

Regina: A tisztaság, a romlatlanság, a maga "egyszerűsége". Akár a katolikus vallásban, itt is jelen vannak a különféle rituálék, melyekkel ráhangolódhatunk Istenre és a belső csendre.

A 21. században rohanunk, nincs időnk semmire, talán sokaknak már igényük sem. Szomorú. Kislánykorom óta vonz a boszorkányság, a természet. Ugyan én közvetlenül nem gyakorlom a Wicca vallást, de alapelemei mindig is fontosak voltak számomra. Kiemelendőnek tartom a harmóniát, az egységet a világban, amire a Wicca vallás követői is törekszenek.

 

Julianna: Engem a legjobban az fogott meg a Wicca vallásban, hogy nem „dörgedelmez feletted, nem rója fel hibáid”, hanem segít megtalálni a tökéletességhez vezető utat.

 

Hogyan fér meg ez a világnézet a kereszténységgel?

 

Julianna: A természet közeli vallás „elfér” a római katolikus mellett. Én jelenleg csak kutatom a két vallás hasonlóságait, nem veszek részt a Wicca rituálékban, de ellátogatok ünnepekre és fesztiválokra. Számomra a vallás örök keresés. Úgy gondolom, a válaszok nem tiltott gyümölcsök, így „szabadságomban áll” bármelyik vallást tanulmányozni.

 

Regina: Bőven akad párhuzam a két vallás között. A Wiccában van az Istennő és az Isten, a Kereszténységben pedig Isten és Szűz Mária. Egyszer részt vettem pár barátnőmmel egy Wicca szertartáson, akkor vettem észre a párhuzamot, a "kenyér és bor" szertartásakor. A keresztényeknél szintén része a kenyér felszentelése a szertartásnak, csak ott Krisztus testének és vérének szimbólumaként vesszük magunkhoz. Minden vallás alapja a természet, így a kereszténységnek is. Maga Krisztus mondja: „Hasítsd szét a fát, és én ott leszek; emeld fel a követ, és megtalálsz.”

 

***

 

Vallások jönnek, mennek, akár a kérdések. Ki vagy mi áll felettünk? Sokszor beleszületünk egy vallásba, ami nem ad megfelelő válaszokat és olyankor keresünk. Mégis idővel választ kaphatunk és megtalálhatjuk azt a kapaszkodót, amire a mindennapokban szükségünk van. Lehet ez a modern boszorkányság, az katolikus hit vagy éppen a buddhizmus, egy valamiben minden vallás megegyezik: fejlődést kínál és tanít. Talán éppen ezt jelenti a vallásosság. Harmóniában élni önmagunkkal és a természettel.

 

Egy kelta mondás szerint minden vallás egy vallás. Nem csoda hát, ha a fiatalok egyre több vallást „próbálnak ki” és életüknek megfelelő szellemi és lelki táplálékot vesznek magukhoz.