 Van, aki számára játék, másoknak művészet, megint másoknak hagyomány, vagy akár mindhárom egyszerre. Nem számít, hogy mi magunk készítjük, vagy csak csodáljuk: alkotó és szemlélő számára egyaránt lehet szórakoztató vagy épp titokzatos.
Hogy mitől titokzatos? Valóban, mitől lenne az, amikor csupán egy papírdarab és néhány hajtás az egész? Ha azonban jobban figyelünk, megláthatjuk a papírral történő metamorfózist, a hajtásokban újraéledő évezredes mozdulatokat, melyek bölcsője a számunkra oly misztikusnak tűnő Távol-Kelet.
Az origami hagyománya Japánból származik, maga a kifejezés is japán eredetű és „papírhajtogatást” jelent. Bár a legrégebbi hajtogatott japán papírfigurák keletkezését i. sz. 1000-re datálják, csak a XII. századból származó japán feljegyzések említik először a papírhajtogatás művészetét. Persze ez nem alakulhatott volna ki, ha a kínaiak nem találják fel a papírt majdnem egy évezreddel korábban (i. sz. 105-ben). Érdekes, hogy bár a kínaiak is széleskörűen használták találmányukat (újságot, pénzt és könyvet egyaránt készítettek belőle, néhány évszázad eltéréssel), a papírhajtogatást a Japánok emelték művészi szintre. Az origami japán fejlődését nagymértékben befolyásolta a szükség, ugyanis a japán szigeteken nem teremnek meg bizonyos textilnövények, ezért ott számos használati tárgyat (pl. napernyőket, zsákokat, de még fűszer- és növénytartókat) is papírból állítottak elő. A használati tárgyak előállítása mellett csakhamar a vallásos élet fontos részévé vált az origami. A mindennapokban a hajtogatási technikák anyáról-lányra hagyományozódtak, a tradíció pedig dekorációs célokat és szórakozást egyaránt jelentett művelői számára.
Mi európaiak igencsak sok év lemaradással, körülbelül a XIII-XIV. században (jó hatszáz évvel a Japánok után) találkoztunk először a papírral, mégpedig mór közvetítésnek köszönhetően. Ugyanakkor rendkívül érdekes, hogy egyes kutatók szerint nyugaton is kialakult a papírhajtogatás művészete, mégpedig a japánoktól függetlenül. [1]
Európában a témában megjelenő könyvek és a vizuális média segítségével válhatott széles körben is népszerűvé az origami. Szerencsére a sokszáz (vagy akár ezer) éves hagyományt nem csak az iskolás gyerekek művelik, bár az ő kézügyességük fejlesztése szempontjából is hasznos tevékenység ez, de a felnőttek is szívesen múlatják az időt papírcsodák készítésével. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi néhány évtizedben számos origami-kör alakult Magyarországon, köztük a Pécsi Origami Kör 1990-ben.
Mindezek fényében természetesnek tűnik, hogy Pécs Európa kulturális fővárosaként origami fesztiválnak is otthont ad. Július eleje óta a város különböző pontjain láthattunk és láthatunk az origamival és a japán kultúrával kapcsolatos kiállításokat. A kiállítás-sorozat mintegy megkoronázásaként a most következő hétvégén megrendezésre kerül a Nemzetközi és Országos Origami Találkozó (augusztus 13-15), ahol az origami iránt újonnan érdeklődők tapasztalt papírhajtogatók segítségével kóstolhatnak bele ebbe a művészetbe. [2]
|
