A VAM Desingn Center adott átmeneti otthont három napig a Lost ereklyék utazó kiállításának Budapesten, április 23-ától 25-éig. Az előzetes hamis reményeimmel ellentétben nem volt se Apollo csoki, se Dharma sör kóstoló a helyszínen, de a vitrinek üvegfalain túl negyed órányi kellemes rajongói élménykoncentrátumot kaptunk. Azoknak, akik nem álltak be tévedésből a Tutanhamon kiállítás hosszú sorába, időben elég gyorsan letudható volt ez a kis tárlat. Én mégis elégedettséggel távoztam.
Az AXN most már Magyarországon is az utolsó évadot sugározza, így öt év különböző kincsei sorakoztak fel egymás társaságában. Voltak maguktól értetődő darabok és egészen meglepőek is. Ahogy meg lehetett volna jósolni, nem hiányozhatott Hurley lottószelvénye, Walt képregénye, Kate kis játékrepülője, Charlie drogos Szűz Mária szobrai sem. Ezek mellett bukkanhattunk olyan váratlan holmikra is, mint Ben hamis svájci és
kanadai útlevelei vagy a műholdas telefon, aminek segítségével a harmadik évad végén próbáltak menekülni a túlélők a szigetről. Voltak kiállított darabok, amelyek pont úgy néztek ki, ahogy a képernyőn láthattuk őket, mint egy Dharma munkásruha vagy egy Dharma babkonzerv, de sok olyan is bemutatkozott, aminek érdekes volt a részleteiben is elmélyedni: például egy-egy Oceanic vagy Ajiira repülőjegy, Penny Desmondnak írt levele vagy Sun
névjegykártyája. A Lost univerzum szempontjából egyetlen kiábrándító darab a gyerek Sawyer levele volt. „Kedves Mr. Sawyer! Maga nem tudja, ki vagyok, de én tudom, hogy ki maga és mit tett…” – Ez és az epizódokban felolvasott plusz másfél sor ismétlődött nyomatott álírásképben az egész oldalon. Becsülhetjük azonban Lindelofékat, hogy ilyen nyíltan vállalják a kellékeiket. Most már azt is figyelhetjük a hátralévő részekben, hogy melyik tárgy bukkan fel még egyszer-kétszer és utoljára a képernyőn azok közül, amelyekkel már személyesen is találkoztunk.
