Emlékeztek a South Park – Nagyobb, hosszabb, vágatlanra? Na itt a Madagaszkár harmadik része, ami nagyobb, rosszabb(?) és túlságosan is vágatlan. Na, nem sokkal rosszabb, de tényleg lehetne sokkal vágottabb. Ahogy a harmadik részeknél szokás, túl sokat akartak belepakolni, új szereplőket, 3D-s cirkuszi showt, keretbe foglaló zárást és fél Európát. Szerencsére a védjegyes hangulatnak és humornak így is maradt tér. Rajongóknak kötelező!
Madagaszkár: since 2005 – jegyezhetné cégéren a franchise. A Shrek után a Dreamworks Animations második sikerfilmje is megérte a harmadik részt. 2008-ban a második epizód után úgy váltunk el a new yorki állatkertből kitoloncolt oroszlántól, zebrától, vízilótól és zsiráftól, hogy saját szülőhazájukban, Afrikában maradtak (=rekedtek) turistaként. Mint sejteni lehetett, nem ez a végállomás. Nem adták fel, hogy végül visszajussanak oda, ahonnan jöttek.
 Úgy indul a harmadik epizód, hogy a négyes fogat Monte Carlóig követi a pingvineket, és ez lesz az őrült turné első állomása. Itt olvadnak be szökevényként egy vándorcirkuszba (ugye láttunk már ilyet a Nagy Vadon 3. részében), nyomukban egy őrült állatfelügyelő nőszeméllyel, Chantel DuBois kapitánnyal. Az csak az egyik oldala az új helyzet pikantériájának, hogy a cirkuszi állatok eléggé vegyesen fogadják őket. Ugyanis a főszereplők gyorsan túllépnek a kezdeti helyzeten, trükkel felvásárolják az egész cirkuszt és magukra vállalják a fellendítését, mert ha befutnak, mehetnek New Yorkba fellépni és végre visszatérhetnek. Ennek érdekében irány az európai turné, először Róma, majd London! A beépülés először döcögve megy, aztán meg annyira beindul, hogy a kiépülés tűnik egyre nehezebbnek. A történet részletei a második részhez hasonlóak, mindegyik szereplő kap egy saját betétdrámát. Gloria (víziló) és Melman (zsiráf) párosa már csak közös egységként szerepel és eléggé háttérbe is szorul, sőt Marty (zebra) is egyértelműen másodhegedűs lesz. Alex (oroszlán) love storyja mellett inkább Julien király (maki) kap magának előteret, de ő csak könnyedet, parodisztikust. Fő poénforrásként természetesen most is az azóta saját TV sorozattal rendelkező pingvineket használják. Ma már nem feltétlen azok a Madagaszkár vezérszereplői, mint akik nyitáskor, de inkább a javukra írhatjuk a készítőknek, hogy sok ikonikus karaktert hoztak létre, így van kikkel bábozniuk. Az újonnan debütáló állatokról ezt már nem lehet elmondani, ők típusfigurák! Nagy, érces, kiégett tigris - Vitaly. Naiv és aranyszívű nőstényjaguár - Gia. Érdekesség, hogy az utóbbi kettő animációs génegyesítéséből pont kijönne a Kung Fu Panda Tigrise. Végül és utolsó sorban van még Stefano a fóka. Ő csak szimplán idegesítő és gagyi. Extra adalék Sonja, a tüllszoknyás medvenő, Julian király új szerelme. Ő az egyetlen ütős állati szereplő (kellék) az újoncok között. Éles paródiáit tolnak a makival közös kettősükkel a szerelmes montázsoknak és a párkapcsolati drámáknak. Zárójeles megjegyzés, hogy a pingvinek is kapnak konkurenciát, nem egy konkrét szereplőt, hanem ugyanúgy egy fajt, a rövid ideig szerepeltetett egy geges cirkuszi kiskutyákat, akik nem napi cukiságok, hanem ironikusak, törött üveggel fenyegetőző méregzsákok. Emberi szereplők közül, a Hókuszpókként funkcionáló DuBois viszont maximálisan bevált. Karakteres rosszleány. Stílusos, markáns és a jelenetei viccesek (még a túlzásai is viccesek)!
Messzebbről megnézve, elég féloldalasra sikerült a Madagaszkár 3, pedig hozza a hangulatot, hozza a figurákat (Julien király és a pingvinek még mindig frissek), csak még jobban túlhúzza az eddigi hibákat, például a hebrencsséget, a kapkodást, a szinte Tom és Jerry szerű kopott akciópoénokat, és ettől kicsit kaotikus lesz. Tovább erőltetik a mai animációs filmek népbetegségét: az eszeveszetten pofozkodós (és közben hisztizős, leosztós) jeleneteket. Van egyáltalán olyan néző, akinek ez tetszik?
A történet váza hiába jó, ha túl kevésé kidolgozott a színpompa, a pörgés és a látványosság javára. Ebből a szempontból igazi cirkusz, és nem színház: a produkció, a show a sava-borsa. Sok mai partyzene szólal meg rövidebb-hosszabb időre, de a legütősebben mégis a Time to say goodbye bevágása érvényesül. Egészében (a gyerekeken kívül) annak a rétegnek tetszhet igazán, akit kitölt a 3D-s látványvilág és jól esőn felüdülni vágyik egy klippszerű nyári, sok zenés, könnyű humorú látványkoktéltól. Szerintem – bár Pixarral szemben Dreamworks Animations rajongóként ritkán gondolom ezt – ebben az esetben egy kicsit több komolyság jobban állt volna neki. A végén hiába lassulnak le a szentimentalizmustól átitatott újragondolásra, már késő. Azt az egyensúlyi zónát az elég fajsúlyos történetvezetés és a szórakoztatás között, amit a harmadik részek közül a Toy Story 3-nak sikerült megtalálnia, neki nem. A Shrek 3 légüres túlkapásainál azonban sokkal jobban teljesített, a saját második epizódjával pedig nagyjából egy szinten.
Fotó: port.hu
Kapcsolódó cikkünk: Csizmás, a Kandúr
|