Amikor Nick Swardson a Férj és férjben farsangi pillangókisaszonyt alakított ezüstben és plüssben, azt hittem, hogy nincs lejjebb számára. A Bucky Larson című film főszerepében bebizonyította, hogy van. A címszereplő Bucky ugyanis a legszélsőségesebben anti-pornósztár, mégis belevág a szakmába, hogy szülei útjára lépen! Irány Hollywood és a kínos helyzetek!

 

Az egy karakter centrikus vígjátékok nagyot üthetnek, például a McGruber, mégis óvatosan kell bánni velük, mert ha az az egy karakter nem állja meg a helyét, akkor a film sem. Bucky Larsonról nehéz egyértelműen eldönteni, hogy megállja-e a helyét vagy nem. Természetellenes mértékben lúzer, lapátfogú, vonalzóval vágott frufrus szexuális naiva, aki szűzként lép a pornóiparba. Figuráját minden irányban túlfeszítették, trópusi viharosan szólva fullba nyomta a kretént, pedig kicsit mértéktartóbban természetesebb és még viccesebb lehetett volna. Így sem feltétlenül rossz, de túlkapásaival szűkebb réteg ízlésére építhet, ahogy Naploen Dynamite vagy Eszement Freedy is.

 

A történet váza egyébként teljesen klasszikus. Az egyszeri, vidéki figura álmokkal a hátizsákban útra kél a nagyvárosba, szerelmes lesz, akadályokba ütközik, majd valahogy mégis befut, közben válságba kerül, ellentmondásba önmagával, és választania kell. Mindez viszont teljesen komolytalanul átszínezve. A megkorosodott Don Johnson (Miami Vice) és Stephen Dorff (Közellenségek, Penge) képviselik szerepükkel a pornóipar-sztereotípiákat, mint emberséges veteránrendező, Lompos, akit az aktuális trendek már félresöpörtek, illetve a nagymenő korszakos sztár, Árnyfarkas. Christina Ricci pedig a szerelem tipizált alakját formázza. Ő is látott már jobb időket (Adams Family, Az Álmosvölgy legendája, a Rém), mint most C kategóriás szereplőként egy B kategóriás vígjátékban. A Weedsből (Nancy ül a fűben) Dougként népszerű Kevin Nealon és a Ne szórakozz Zohannalt is még jobban feldobó Ido Mosseri mellékszereplőkként viszont telitalálatosak.

 

Ha egy szóval kell összefoglalni a többek között maga Nick Swardson és Adam Sandler által írt Bucky Larsont, nem kell sokáig gondolkodni: túlzás! A MacGrubert, a Király!t és hasonló ponyvaszatírákat kedvelő ínyenc közönség azért nézze meg, mert ki lehet kukázni belőle néhány jobb pillanatot, de nem lehetne vele illusztrálni a „romfilmek” látszat ellenére meglévő minőségét. Inkább csak egy olyan vaktyúk, aki azzal próbál beilleszkedni a tyúkudvarba, hogy valamennyivel több szemet talál egynél. Valamennyivel, de nem sokkal.

 

Foto: imdb.com