Te mit tennél, ha a testedre erősített távirányítású bomba bankrablásra zsarolna? Ja, igen, ahogy sejthető: B verzió a felrobbanás! Nick pizzafutár, így a szállítási határidők által diktált feszített tempóban tölti a munkaidejét. Ha nem teljesíti időben a rendelést, bukja a fizetést. Legújabb küldetésénél azonban az élete a tét. A feladat: bankot rabolni kezdőként, és leszállítani a pénzt, mindezt időre!

 

A 30 perc vagy annyi se ötlete elsőre nem hangzott rosszul, annak ellenére sem, hogy egy bankrablós vígjáték már csak annyira hozza izgalomba a népet maximum, mint egy újra piacra dobott trapéznadrág-kollekció. Most nem divat, de tudjuk, hogy volt többször és sokáig. Kellettek tehát plusz elemek a 30 perc vagy annyi se alapgondolatához, hogy mégis lehessen benne fantázia: Danny McBride volt ez a plusz elem. Ő az őrült vígjátékok porondján örök joker, mindig bravúros háttérszereplő (Trópusi vihar), mellékszereplő (Ananász expressz), másodszereplő (Az elveszettek földje) vagy éppen főszereplő (Király!). Annyiszor bizonyított már, hogy az ő neve már önmagában elég a play gomb azonnali benyomásához. Most viszont megszakadt a sikerszéria.

 

Danny McBride a 30 perc vagy annyi se-ben is Danny McBride volt, mint a gonosz és lúzer, ám valahogy mégis rokonszenves Dwayne, aki megszervezi és irányítja az akciót, és sakkban tartja Nicket. Harmonikus kiegészítője Nick Swardson (Nagyi szeme fénye, Bucky Larson), mint a csicskábbik rossz fiú. Danny és Nick a maguk bevált stílusában abszolút koktélcseresznyéi a filmnek, csakhogy a koktélcseresznye sem ugyanúgy érvényesül friss tejszínhab tetején, mint napon megolvadt maszatba süllyedve. Nem volt elég a többiek unalmas és/vagy erőltetett játéka, a ritkás és gyenge poénkínálat, a sivár hangulat teljes kompenzálásához! Így csak egy félig jó vígjátékot tudtak összetákolni. A Nicket alakító Jesse Eisenberg (Közösségi háló, Kalandpark) még sosem hozott ennyire gyenge figurát. Pont olyan unalmas, mint a Közösségi háló című film egésze.  A sanchopanzáskodó barátját, Chetet megformáló Aziz Ansari (Városfejlesztési osztály, Felhangolva) az elvetemült borsosságával javít valamit a jófiúk frontján. Viszont a forgatókönyv nem ad már többet, mint amit muszáj, meg ami eleve várható. Első próbálkozása az írójának, és szintén egészen kezdő egész estés rendezése a kategóriákkal jobb Zombielandért felelős Micheal Dilibertinek. Egyes egyedül a jó komikus kiválasztások voltak azok, amik felszín felett tartják munkájukat.

 

Sajnos több amatőr vonás süllyeszti a színvonalat. Szükségtelen szerelmes betétdrámával definiálnak egy kis konfliktust a jó oldal két főszereplője közé, és talán próbálják (vagy még csak azt se) árnyalni, mélyíteni Nick droid karakterét. Ez viszont a valami plusz helyett így időhúzó mínusszá diszfunkcionálódik. Kár, mert tényleg a film fele veszik el a bénázástól. Talán jön hamarosan ehelyett/ezután valami jobb Danny McBride mozi. Az ő fetisisztái azért ezt is nézzék meg, mert az alpári-tirpák-tapló kosztümöt itt is mesterien ráöntötték, és ez a szerep is jól mutat a palettáján. Viszont egy másik munkatársa sem szerezett volna itt magában még csak 15 perc hírnevet sem. Annyit se.

 

Fotó: port.hu