A kétszázhúsz oldal cselekményének sodrása, és az, hogy részletekben gazdagon, érdekesen viszi előre a történetet, nagyjából két napot jósol (optimista becslés!) a könyv befejezéséhez.

 

Rohanvást érkezik el a könyv utolsó oldala, ahol megtorpan az elme egy jó időre. Itt ér utol a mondanivaló, csapódik le a sok összefüggés, és nyílik ki a szem, hogy körbenézzen. A Frolix-8 küldötte megérkezik, és beavatkozik a Föld életébe. Kérésre jött (ők csak így jöhetnek), és a változások, amik elindultak, alapjaiban rengetik meg a bolygó népességének életét. Jobb lesz ezután az élet a Földön? Ami történt, megtörtént, a kérdés nyitott marad. Segítséget kért az emberiség 99%-a, és megkapta.

 

A történet egyik kulcsa az evolúció, a másik a hatalom. Mindkettővel szemben pedig ott van az a lázadás és ellenállás, ami az egyenlőtlen és néhol már tarthatatlan helyzet ellen emeli fel a hangját. Azaz inkább suttog és bujkál, de terjed és támogatókat gyűjt. Az emberiség továbbfejlődött, és pár száz év alatt nemcsak az űrutazás vált rutinná, de olyan képességeket fejlesztett ki fajunk néhány egyede, amely kiemelte a többség közül. Tízezer uralkodik ötmilliárd felett. A szuper intelligens és/vagy gondolatolvasásra képes emberek csoportja kutat, fejleszt, elnyom és kordában tart. A maradék szolgál, és él, ahogy tud, ahogy engedik neki a szigorú szabályok.

 

Ebben a világban él Nick Appleton, a tipikus jellegtelen mintapolgár. Mint a társadalom legalacsonyabb besorolású tagjainak egyike, a munkája is meglehetősen silány, az élete pedig folyamatos félelem és vegetálás. Ő mégsem akar ellenálló lenni, neki pontosan elegendő az, ha a legális kémiai szerekkel, drogokkal pont annyit változtathat hangulatán, hogy az élete elviselhető mederben maradjon. Még akkor is sodródik az árral, amikor ellenállóvá válik, szerelembe esik, majd pedig mégis elindul egy önmegváltás felé. Mindeközben folyamatosan közeledik űrhajóján a Föld felé a lázadás ikonikus alakja, Thors Provoni, egy olyan idegen lény társaságában, aki segítséget jelent a jelenlegi rendszerrel szembenállóknak.

 

A sodrás és a fura, mégis érthető disztópia javára válik a regénynek. A szereplők jelleme nem túl bonyolult, ahogy a cselekmény sem, de a végkifejletben minden kulcsfigura a helyére kerül, bár néhol kérdőjelekkel tarkítva. Mintha az 1984 játszódna a mi jövőnkben, de a kicsengése optimistább, a feszültség és félelem mellett ott a remény is végig. A fennálló hatalmi rendszer omnipotens, de mi történik, ha kiderül, hogy van nála mértékrendekkel nagyobb hatalom a világegyetemben? És az a hatalom épp látogatóba igyekszik.

 

Ez teszi érdekessé a Frolix-8 küldöttét: rengeteg igazságtalanság és kérdés megoldásra talál. A rendszer pár óra alatt összeomlik, és elkezd újjáépülni. Komoly árat fizet az emberiség azért, hogy az emberség és az igazság újra tényezővé váljon, és lehetőséget kapjon egy új rendszer megalapításához. Vajon pár száz év múlva ismét szükség lesz segítségre?