„Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod,

Másként kelt fel a nap és másként járt a hold,

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.”

(Halász Judit)

 

„Tavaly, meg az ezelőtti években még mindenki iwiwen írt üzenetet a születésnapokon. Most már mindenki csak üzenőfalra ír. :D egyszerűsödik az élet. :D :)” – a nagy konklúzió egy túlélt születésnap után.

 

Régen (egy messzi-messzi galaxisban) még napokig tartó ünneplés mutatta, hogy itt valaki megint egy évvel öregebb lett, ha bölcsebb talán nem is. Aztán már csak ünnepi ebéd. Aztán levél. Majd csökevényesedő képeslap, távirat, telefon, e-mail, sms, internetes képeslapküldés, iwiw-es üzenet, facebook üzenőfal… A sorminta most valahol itt tart. Vajon képes elérni az emberi tudatosság egy olyan szintet, ahol a „gondoltam rád” nem csak egy üres frázist jelent, hanem a „tudom, éreztem, értettem” telepatikus választ generálja?

 

Fejből tudod ismerőseid, barátaid, rokonaid és üzletfeleid születésnapját? Előfordulhat, hogy nem?

Semmi gond. A ’Facebook és eszmetársai’ úgyis figyelmeztetnek.

Fejből darálod, hogy melyik napon kinek, hányadik nevének van az ünnepe?

Az sem számít, ha nem, hiszen a hírportálok, a ’Facebook és eszmetársai’ leveszik a terhet a válladról. Sőt, ingyen és bérmentve, még ajándékötlettel is szolgálnak. Hozzáadott értéked – az előzékeny figyelmességen kívül – csupán egy kattintás. Környezetbarát, idő- és energiatakarékos megoldás. Tiszta haszon. Nem?

 

Kínosnak és degradálónak érzed, ha csak az üzenőfalra pöttyintesz egy BSz!-t? Esetleg valamivel frappánsabbat?

Ha nem teszed, akkor érezd magad inkább kínban, mert éjfél előtt negyed órával látni, hogy már 123 BSz-t kapott egy barátod, aki a Te barátod is, Te meg még semmit nem nyikkantál felé… na, ez már kín. Mert tortát sütni nem fogsz, hisz rohansz, hatalmas meglepetéspartival sem dobálózol úton útfélen, hisz rohansz. Legfeljebb csak a nagyon protekciós barátaidnak. Vagy a nagyon kerek születésnapokon. Már az „Illik tudni…”-k is kijelentik, mint alapszabályt a köszönéssel kapcsolatban, hogy csak egyet tilos: nem köszönni. Érvényes a köszöntésre is(?).

 

A születésnappal kapcsolatban vajon a forma a legfontosabb? Vagy önmagában elég fontos az is, hogy egy gesztust adsz? Így, hogy belépve a kezdőlapra első, amit meglátsz (esetleg a második), hogy kik az aznapi ünnepeltjelöltek. Tehát azt is tudod, hogy a tanárodnak, a főnöködnek és az óvódás kis szerelmednek is ma van a világra bukkanási évfordulója. Már ha ismerősei vagytok egymásnak. Nyilván. Alapesetben felköszöntenéd? Nem biztos. És így felköszöntenéd? Esélyes.

 

Azzal, hogy írsz neki, akár csak négy karakterben, máris szántál rá, neki, érte figyelmet. Amit ő, ha intuitívan is, de érzékelhet. Megadtad neki, nosza, immár az ő fogékonysága, hogy érzi-e: ez ma az ő napja is. Kétélűnek tűnik a játék: az élet egyszerűsödik – ahogy magvasan megállapította a fenti születésnapos –, gyorsul és üzenőfalon zajlik. De zajlik. Igaz, hogy csak üzenőfalon…