Kiket nevezünk hősöknek? Azokat az embereket, akik valamilyen módon túlszárnyalják képességeiket, korlátaikat? Esetleg egy adott társadalom torz tükrében lelkük igaz útját követik, amikor mindenki más meghátrál?
 Minden korban, minden nemzetben más-más hősökre van szükség. Amilyen értékekkel felruházott hősöket teremtünk, épp olyan tulajdonságokból van készlethiány.
Nem kell sokat magyarázni Mátyás király uralkodásának túlfestett emlékét. Azóta odalett az igazság. Az ő emlékébe tápláljuk vezetőkkel kapcsolatos eszményeinket, mivel uralkodása óta nemigen találkoztunk igazsággal a politikában.
 János vitéz alakja kifejezi, amire a magyar ember vágyik, amire felnéz. A vitézség, az elszántság, az őszinteség. Azért tiszteljük őt, mert mi magunk ritkán tartunk ki csatáink mellett. Kell egy hős, akinek szerepébe beleélve magunkat, mi is hőssé válunk ideáink szintjén.
 Az amerikai szuperhősök természetfeletti képességekkel rendelkező ember-istenek. Batman, Superman, Pókember képes áthatolni az emberi törvényeken. Talán Amerika szomjazza a spiritualitást, hiszen annyira gyakorlatias, hogy képtelen elrugaszkodni, ezért hőseibe fecskendezi ezt a képességet.
 És Quasimodo alakja a szépségeszménytől vezérelt franciáknál? Hugo is pont oda nyúlt, ahol érzete szerint hiányosság mutatkozott. Hiszen a csúnya is lehet bizonyos értelemben szép. A belső szépségre hívja fel népe figyelmét.
Kik a hétköznapok hősei? Olyan emberek, akik megvalósítják önmagukat, majd túllépve magukon mások segítségére sietnek? Ha így van, akkor ez felhívja figyelmünket arra, hogy belőlünk mi hiányzik, és nekünk mit kellene tennünk ahhoz, hogy hősökké, példává váljunk mások szemében.
|
