Pöttöm kislány szalad csidi-csudi szép ruhában az étterem bejárati ajtaja felé, megpróbálja kinyitni. Először nyomja, majd tolja, végül húzza, de az meg sem moccan. Egy férfi feláll a zongorától és odasétál.
Segíthetek hölgyem? – s egy mozdulattal kinyitja neki az ajtót.
Parancsoljon – mondja és közben felragyog mindkettejük arca.
A kislány elpirul, lányos zavarában a haját kezdi cirógatni. Aztán sarkon fordul és továbbrohan. A férfi gyönyörködik még benne egy ideig, míg el nem tűnik a szeme elől, majd visszaül a helyére, a zongoraszékre, és játszani kezd valami romantikus dallamot.
 Egy étterem asztalánál ülök. Várom, hogy megérkezzen. Éhes vagyok, így rendelek, mielőtt megérkezne. Helyes, szőke pincérnő jön oda hozzám, kelletlenül kiszolgál, majd továbbáll.
Mintha dühös lenne az egész világra, arca komor és megkeseredett.
Megjön ő, a zongorista. Leül mellém, mond valamit, amitől kivirulok, majd körülnéz. A pincérnő újra odajön hozzánk. Ő ránéz, és beszélgetni kezdenek. Nem mondanak semmi különöset, csak a menüt tárgyalják, s a nőnek szép lassan átmelegedik a hangja, mosolyra görbül a szája, és az arca szemmel láthatóan megtelik élettel.
Köszönöm, kedves vagy. – és egy kézsimítással zárul a párbeszéd.
Mi tovább beszélgetünk az asztalnál.
Takard el az egyik szemed. Milyen így a világ? – kérdi tőlem
Hűha! Kellemetlen – válaszolom.
És akkor belekezd abba, hogy milyennek látja ő ezt a pincérlányt.
Csupa szeretet és figyelmesség árad a szavaiból. Lassan megállapítom, bárcsak mindenki így látná a másikat, egy ilyen szemüvegen át.
Mesél, mesél, s közben elcsuklik a hangja.
„Ez a lány nem lát az egyik szemével.” Itt bezárul a téma.
Én még egy ideig csodálkozom azon, hogy én miért nem vettem észre semmit abból, amit ő meglátott. Aztán én is lassan elbűvölt leszek. Mert valahogy elhiszem, el tudja hitetni velem azt, amit az arcán is látok, a hangjában is érzek, és a lényéből sugárzik.
Amit itt elmeséltem, az kétszer tíz perc volt az életéből.
Mindenki születik valamire - ő Született Szerető.
Olyan, mint egy kút, amihez odamegyünk, ha megszomjaztunk.
A tiszta szívből jövő bók olyan, mint egy pohár víz a szomjas önérzetnek.
Mindannyian tudunk szépeket mondani egymásnak. De van, akinek megadatott, hogy úgy lássa a világot, ahogy mi a szerelmesünket látjuk. Ez tálentum, és nem könnyű vele élni.
Vajon hány ilyen tíz perc van és hány ilyen nő? Bűnös ő, mert Szerető?
Egy pillanatig azt hittem, csábít, de nem azt tette. Adott magából, de nem volt célja. Nem várt viszonzást, csak önmagához volt hű. Szolgált, azt tette, amire született, az „élet vizével” kínált, hogy viruljunk tőle.
Mindenki meg akarja tartani. Magáénak érezni. De a kút közös és ő ezt tudattalanul is tudja.
Nem képes több ideig egy nőre fókuszálni.
Van ilyen küldetés.
Szeretőnek születni kell, és nem sok van belőlük.
Ám aki megismerheti, soha nem feledi…
Fotó: Frappa
| 
