A minap izgalmas előadáson vettem részt. A génkutatásról, fejlődésének új távlatairól, a jövőre irányuló hatásairól volt szó. A téma érdekességén túl felettébb meghökkentő volt az a hely, ahol mindez elhangzott, egy multinacionális pénzügyi vállalat HR osztályának előadássorozatán.
A bérköltségek, budget megbeszélések és karriertervezések közé egyszer csak becsöppent a génkutatás, mint jövőbeni lehetséges vállalati program. Vagy talán eszköz? Egyből arra gondoltam, idővel megjelenik majd a tökéletes banki dolgozó, aki gépiesen mosolyogva, munkaidejének maximális kihasználásával a vállalat éldolgozója lesz. Soha nem lesz beteg, bírja a gyűrődéseket, a stresszt. Gombnyomásra mosolyog és lelkesen intéz mindent. Nem lesz többé időjárás változás miatti fejfájás, baleset utáni lábfájás, síró gyermek miatti aggódás. Minden gördülékenyen s személytelenül fog haladni a maga jól bevált útján. No jó, ez persze a jövő, remélhetőleg messzi jövő, amit unokáink sem fognak látni. De az is igaz, hogy mindössze 1 500 dollár és egy tál köpetünk tengerentúlra való elküldésének fejében hat hét alatt génjeink részletes leírásának birtokába juthatunk.
Géntérképünk segítségével megtudhatjuk, várhatóan milyen betegségekre vagyunk hajlamosak, mik a gyengeségeink, és bizony azt is, nagy valószínűséggel miben és mikor fogunk örök álomba szenderülni. Természetesen, ha mindezt szeretnénk tudni. Elgondolkoztál már azon, vajon tudni akarod-e, hogy hiába élsz egészségesen és nem dohányzol, a génjeid miatt mégsem érheted meg a 60 éves kort, mert tüdőrákra vagy hajlamos? Bevallom, én igen, és nagyon gyorsan úgy döntöttem, egyelőre nem szeretném tudni a génjeim kódjait. Azzal egyetértek, hogy hasznos, ha bizonyos betegségeket meg lehet előzni az információ birtokában; ha növelni lehet a prevenció hatékonyságát és meghosszabbítani a betegség bekövetkezéséig megtett utat , ám elkerülni azokat nem tudjuk. Ha az van megírva, akkor annak úgy kell történnie.
Nos, így még rémisztőbbnek hangzik - vajon pár évtized múlva az egészségügy mindenkiről tud majd mindent? Már születésünkkor bekategorizálhatnak képességeink és lehetőségeink alapján minket? Az emberek nem a másik két szép szemébe, illatába és nézésébe szeretnek bele, hanem a másik fél génjeiben rejlő lehetőségekbe? Tökéletes gyermekek születnek egy tökéletesnek hitt világban?
A technika abszolút rendelkezésre áll, s mi emberek hajlamosak vagyunk a nekünk ajándékba és kölcsön adott határokat feszegetni, korlátainkat átlépni, megváltoztatni. Egyelőre szigorúan csak filmekben és ilyen jellegű írásokban, mint ez. Hiszem, hogy mindennek oka és okozata van, minden valami érdekében történik, még ha a legtöbbször nem is értjük a miértet.
Szomorú sérülten született gyermeket látni, fiatalon elhunyt osztálytárs sírjára virágot vinni és látszólag tudattalan idős embert etetni a kórházi ágyak egyikén. De mindezekből áll össze ez a bonyolultan egyszerű világ. Az ember géntérképe nélkül is képes elfogadni ezt és megnyugodni. Szeretni és szeretve lenni, figyelni és hallgatni, tanulni és növekedni. Érzékenyen rácsodálkozni a világ rezdüléseire és egymást úgy, ahogy született, elfogadni.
|
