- Szerencsére már kinőttem az irigységből, mert rájöttem arra, hogy az én életem független attól, hogy a másiknak jobb vagy rosszabb-e nálam – vallja egy huszonéves srác. Jó lenne teljesen egyet érteni vele, hiszen egy valóban felnőtt ember tényleg a saját életére koncentrál másoké helyett. A saját vonzódásait, szimpátiáit ismeri meg, és saját céljai felé halad. Ezek a vonzódások, szimpátiák és célok azonban a külvilágból származnak. Onnan tudjuk meg, hogy egyáltalán mi választható és ott látunk reális példát arra, hogy mi érhető el, és ehhez a példagyűjtéshez eleve másokat használunk. A követendő és az elrettentő példák igenis hatnak ránk és mozgatnak bennünket. Az irigység persze egy ezekkel kapcsolatos, már mutálódott tünetállapot. Főleg ha túl van azon a ponton, amikor már nem el akarunk érni valamit, ami egy másiknak megadatott vagy amit elért, hanem inkább tőle is elvennénk azt.

 

Ha nem elég jó nekünk, alapvetően két dolgot tehetünk. Vagy az életvezetésünkön változtatunk vagy pedig a hozzáállásunkon. Örök dilemma, hogy inkább elfogadjuk, vagy inkább megváltoztassuk önmagunkat. Mindkét pólusnak vannak szélső képviselői, de mint gyakran, most is az arany középúton lehet az optimális verzió.

 

Ezeken kívül van egy veszélyes külső megoldás is, az arany középút inverzén, amit nevezzünk most kátrány középútnak. Ez a módszer a fiktív pozicionálás. Ebbe tényleg könnyű beleragadni! A változtatás és az önszuggesztív önelfogadás is sok energiába kerül, és hosszú távú befektetés, kitartás és bizalom kell hozzá. A pozicionálás látszólag nem kerül semmibe, csak egy kis gondolati erdőkerülésbe, esetleg önáltatásba és cinkosok gyűjtésébe. Elég megbuktatni a másikat a belső tesztünkön, hogy miért nem jobb neki mégsem, vagy ha igen, akkor miért nem jobb ő maga nálunk. Egyszer-egyszer alig emészt energiát, csak egy-egy ügyes ítélet az ára, hogy relatíve máris jobban vagy jobbnak érezzük magunkat. Még gyorsan meg is térül. Csak hosszú távon nincs kamata. Mégis bocsánatos bűn, hiszen ilyen az agy, belülről érzi magát valahogy, és ha az kell, akkor belülről megváltoztatja a külvilágot is. Nem haszontalan képesség ez, csak jó ezzel tisztában lenni, hogy tudatosan dönthessük: tényleg így akarjuk-e, vagy mikor és meddig akarjuk így.