Azoknak a gyerekeknek, akik mindkét szül?jük szárnyai alatt nevelkednek meleg családi fészekben, mi sem természetesebb, mint hogy van egy anya és van egy apa, akik összetartoznak. Pont ugyanúgy, ahogy ?k is összetartoznak a testvérükkel, és ahogy Bodri kutya és Cirmos cica is a családhoz tartozik. Nagyjából így szerepel az alsós tankönyvekben is: egy férfi és egy n? szeretik egymást, összeházasodnak, családot alapítanak. Kiskorban még nem tanítják a válást, az élettársi viszonyt, a szeret?i kapcsolatokat, a szinglitrendet és a megcsalást. A gyerekekben sokáig fel sem merül, hogy anya és apa kapcsolata valójában egy korábbi választáson, elhatározáson alapszik, és azóta is egy-egy tudati beállítás tartja azt életben.

 

A szül?k a kisgyerek számára nagyok, feln?TTek, éreTTek, befejezeTTek, többek náluk és valamiért méltók arra, hogy ?ket neveljék. A gyermeknemzés misztériumának felfedése el?tt úgy t?nhet, hogy szül?nek lenni érdem, kiváltság, hiszen ?k eredend?en felettes pozícióban vannak utódaikkal szemben. ?k a kéz, ami enni ad. ?k a száj, ami tanít. ?k a hang, ami fegyelmez. Mennyire más erre feln?ttként tekinteni. Szül?nek lenni innen nézve ugyanúgy lehet érdem, és ha nem is kiváltság, lehet kiválóság és érték, de egyúttal megtelik a mérleg másik oldala is. Éretlen vagy életunt anyák, kialakulatlan, kölyökkép? vagy épp dühös tekintet?, gengszterarcú apák kiabálnak a gyerekeikkel plázákban vagy épp a karonül?vel cigiznek a körúton. Kirakati párok villogtatják csemetéjüket csupán két hónapig megfelel? méret?, méregdrága márkás gyerekcip?vel, míg egy sarokkal odébb egy másik család koldulni tanítja a legifjabb porontyot. A szül?k pont annyira sokfélék, mint amennyire önmagukban az emberek is. Különböz?ek, és néha felt?n?en különböznek egymáshoz képest is. A gyerek nem hasonlítgatja anyát és apát egymáshoz, nem elemzi a motivációjukat azt illet?en, hogy miért pont egymást választották anno, nem keres köztük dominánst és behódolót. Nem gondolkodik el azon, hogy szülei összeillenek-e egymással.

A gyerekek nem, de én néha igen. Például akkor, amikor egy parkból kifelé menet látok egy párt unottan sétálni egymástól két méterre, és köztük ugrándozik a gyermekük vígan. Apuka pocakos, negyvenes, cammog, de kiegyensúlyozott arcából látszik, hogy nagyjából helyén van az életben. Anyuka idegesen rágózik. Huszonéves b?rét a túlzó szolárium használat öregíti, fodros hajában rikító szín? díszek éktelenkednek. Piros feszül?s nadrágban és piros haspólóban riszál, és fél kézzel húzza maga után gyermeke m?anyagból készült játékmotorját. Nem tudhatok semmit róluk, csak sztereotipizálhatom ?ket, beléjük gondolhatok ezt-azt. Ritkán adatik meg, hogy valódi információim lehetnek az emberekr?l, akiket megfigyelek az utcán. A minap mégis megadatott.

 

Padon ülve vártam egy barátomra. Nem messze épp véget ért egy karácsonyi gyermekm?sor. Anyák, apák, kísér? nagynénik, barátok, barátn?k özönlettek szét a kicsikkel a szélrózsa minden irányába. Volt a tömegben egy ismer?s házaspár. Rég nem láttam ?ket. Egykor a férjjel voltam viszonylag jó, haveri kapcsolatban. Örök útkeres? volt, nyughatatlan. Kereste magát filozófiákban, vallásokban, meditációs trendekben, MLM csoportosulásokban, mások és saját gondolataiban, és n?kben, sok-sok n?ben. Persze az utóbbiakban nemcsak magát kereste, hanem a hódítást, az élvezetet és a menekül? útvonalat is zsarnok felesége el?l. El-elmesélte sikereit a n?knél, futó, visszatér? vagy épp tartós szeret?i kapcsolatainak anekdotáit és a fed?sztorikat, amiket az asszonyával szemben használt. Többen is Don Juanként ismerték ?t, kivéve a feleségét, aki el?tt a régi álláspont szerint soha nem bukott le, és erre külön büszke volt. Rég nem láttam ?ket. Van, ami nem változott. A feleség ugyanúgy elégedetlen, ingerült arccal sorozta neki a szavakat, ? pedig ugyanúgy rezdüléstelenül t?rte, mint régen. Látszólag? Van, ami változott. Már többen voltak. A srác a nyakában vitte a fiúkat. Körülbelül három-négy éves lehetett. Elképzeltem egy jelenetet: a kissrác pár év múlva megkérdezi majd: - Anyu, mi az a házasság? Az anyja pedig ezt válaszolja: - Két ember szereti egymást, egybekelnek, kitartanak egymás mellett és h?ségesek lesznek egymáshoz. Vajon meg fogja ismerni a szülei el?történetét? Vajon mi mennyire ismerjük a szüleink el?történetét?

 

Fotó: Geri Tibor