Órák óta járod a boltokat, és már szörnyen eleged van. Nem elég, hogy kimondhatatlanul elfáradtál az év végi hajtásban, és hogy az ajándékvásárlás megint az utolsó pillanatra maradt, de ráadásul Magyarország fele lakossága is hasonló cipőben jár, vagyis hatalmas a tömeg: a buszokon, a karácsonyi vásárban, a pénztárnál, ja, és persze minden padon ülnek már, így még leroskadni sem tudsz egy picit.

 

A csillogó bolti dekoráció azzal a milliónyi égővel és az óriási műmézeskalácsok tömkelegével négy hete még bájosnak és hangulatosnak tűnt, most viszont elfog tőle a hányinger. Közben rémülten konstatálod, hogy a szaloncukorból itt és most már elfogyott a minőségi fajta, ezzel plusz fél óra hazaérésig, mert hát szaloncukor nélkül nem karácsony a karácsony. Miközben bágyadtan tolod magad előtt a bevásárlókocsit, egy arrogáns, öreg néni még be is előz a sorban, de persze nem szólsz, úgyis minek? Ha visszaszólna, még a végén elborulna az agyad, és üvölteni kezdenél vele. Karácsonykor ez mégiscsak túlzás lenne. A pénztárhoz érve már annyira remeg a kezed az egész napos stressztől, hogy elütöd a bankkártya kódját. Kétszer is. Mögötted idegesen toporog a végeláthatatlan sor. Na, végre, ez lesz az a kód. Kapkodva dobálod az árukat a szatyorba, már azzal sem törődsz, hogy tojás is van benne.

 

Fizetés után összeszedelőzködsz, vetsz egy pillantást a listádra, és jóleső érzéssel nyugtázod, hogy már csak a párodnak kell ajándékot venned, mindenki más megvan. Ó, ez nagyon egyszerű lesz, csak fel kell másznod a pláza második emeletére a parfümériába, és máris ott fog mosolyogni a polcon a megoldás: párod kedvenc parfümje. Fel is caplatsz a másodikra, persze már a füleden is szatyrok lógnak. Betipegsz a boltba, mint egy illatos, ajándékötletek tárházát nyújtó szentélybe. A polcon nem találod a keresett árut, de sebaj, biztos van még raktáron. Az eladó segítségét kéred. Persze öt percet kell várnod rá, mire foglalkozni tud veled. Ő is keres. És nem talál. Téged szép lassan kiver a hideg veríték. Kérem szépen, 24-e délelőtt van, és nincs az a bizonyos parfüm. Sehol. Se ebben a drogériában, se a szomszédosban, se a város másik felében lévőben. Mert az eladó rendes volt, és áttelefonált a másik üzletbe. Más ötleted márpedig nincs, mert a kétségbeesés leárnyékolja az agyműködésed. Akkor most mi lesz? Mit fog Ő kapni? És mit fog szólni? A visszaszámlálás elindult. Segítség!

 

Közben én már itthon vagyok, és semmi másra nem vágyom, csak hogy végre Te is itt légy és átölelj. Mert Nélküled nem karácsony a karácsony.