Frappszódia / Életképek | Az alrovat korábbi cikkei | | Anya, édesanya, anyuci |
| A tökéletes anyuka, aki mindig friss és jókedvű, soha nem ingerlékeny, nem létezik, talán csak a képzeletvilágunkban. Léteznek viszont az átlagos anyucik, akik így csodálatosak, és megérdemlik, hogy ma saját fülükkel hallják, mennyire szeretjük őket! |
| | A diktátor halott |
| Fegyvere is volt, ahogy mindenkinek akkoriban. Végül mégsem tette, mert egyszerűen nem akart embert ölni. Pedig már szerette volna, ha mihamarabb véget ér a polgárháború, mert kezdtek elviselhetetlenné válni a hétköznapok. |
| | A költészet napja margójára |
| Kivételt bármikor tehetünk kedvünk szerint, és blamálhatunk egy divatos alkotást, vagy választhatunk ponyvaregényt a kínálatból. Az olvasó dönt. |
| | Életre kelt szavak |
| Alig vártam, hogy nyugodtan ölbe vehessem kicsinyemet, s megsimogathassam a szemeimmel. Mágia volt ez, ahogyan a borító és az utána következő szavak, versek hatottak rám. Kitárult egy ajtó. Beléptem rajta. |
|  | |
| Küzdeni kell |
| Tehát az a fontos, hogy örömöt okoz-e az, amit csinálunk, ezáltal az, amik vagyunk? |
| | Ennivaló fejecskék |
| A legjobb az egészben, hogy olyan zöldségeket, gyümölcsöket is be lehet csempészni olykor egy-egy testrésznek, melyet a gyermek amúgy nem biztos, hogy megenne, de Józsi bácsi szemöldöke mégiscsak zamatosabb, mint egy sima karalábé! |
| | A mában élni, MA |
| Carpe diem. Tanították nekünk is valamikor. Igaz, hogy rosszul fordítva, mert „carpe diem” annyit jelent, mint a mában élni, és nem azt, hogy a mának élni. Felnőttként az ember hajlamost azt hinni, hogy a „jelenben lenni” felelőtlen hozzáállás az élethez. |
| | Karácsonyi csata |
| A csillogó bolti dekoráció azzal a milliónyi égővel és az óriási műmézeskalácsokkal négy hete még bájosnak és hangulatosnak tűnt, most viszont elfog tőle a hányinger. Közben rémülten konstatálod, hogy a szaloncukorból már elfogyott a minőségi fajta... |
| | |
| Másodperces semmiségek |
| Egy pillanatra ugyanúgy nevet, mint akkor, és nekem eszembe jutnak az egymásért hozott áldozatok. Az áldozatok, amikben az idő porszemnyi mértékegységnek tűnik az elhullajtott könnyekhez, a belém rögzülő félelmekhez képest. |
| | Született áldozatok |
| Ítéletek, melyek csak azoktól igazak, akikre felnézünk. Megbélyegzések, amik akkor égetnek leginkább, ha olyanoktól halljuk, akiket szeretünk.
Ki magyarázhatná el, mi a helytelen, ha még az sem tisztázódott, mi a helyes? |
| | Lélek: Fejlesztés alatt |
| Minden darabokban. A papírkosárból kidőlnek az emlékek. Kávéfolt a szőnyegen. Kezének nyoma a kilincsen, lehelete az ablakon. Talán szellemjárás lesz... |
| | Mindig van jobb - avagy a show világa |
| Nem kell diploma, hogy kitaláljam, mire megy ki a játék. A lány széles mosollyal hallgatja a srácot. Jeleket ad neki, a haját tekergeti, csábosan néz. Lehetősége van jó pontot szerezni, és ő él vele. Úgy él vele, ahogy tud - ahogy igényli a producer. |
|  | |
| Megélhetési szelektív hulladékgyűjtés |
| Érdeklődve szemlélem főhősünket, miközben kórboncnoki szakszerűséggel vizsgálja át a felfordított szelektív konténer fém beltartalmát, és gondos körültekintéssel pakolja tele hullazsákját az összepréselt sörös dobozokkal... |
| | Doktor Reciprok rendelője |
| Doktor Reciprok felírta az orvosságot. Ennek egymillió, annak ötmillió, igény szerint. Az emberek a rendelés után szétszéledtek, és shoppingolni kezdtek, de rögtön. |
| | Szüreti széljegyzet |
| ... a nagymama és a gyerek felmennek a házba, kicsomagolják az otthonról hozott ragulevest, pörköltet, rizst és a foszlós kalácsot. Nagymama begyújt a sparheltbe, mondja a gyereknek, hogy nézze meg a kéményt, füstöl-e.... |
| | Milyen érzés póknak lenni |
| Hamarosan beléd fojtják az életed, csak azért, mert túl nagy vagy ahhoz, hogy ne vegyenek észre, de túl kicsi ahhoz, hogy számíts. |
|  | |
| Te? |
| Mélyen belenézett egy hatalmas szempárba, majd feltette a kérdést, ami már régóta foglalkoztatta. |
| | Lakó-társ-kereső |
| „Dekoratív, bevállalós, fiatal hölgy lakótársat keresek, kedvező árfekvéssel.” |
| | | Csalfa lelkiismeret |
| ...amikor már tényleg nincs visszaút a magány útjáról, ahol bár tavaszi szél lengedez, vidáman vibrálva zenél a mobil, de a kéz béna és a csalfa lelkiismeret nem felel... |
| | Az alrovat korábbi cikkei | |
|
|
 | 2012. Május 19.
Ivó, Milán napja van |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
