„Vannak helyek, amelyek szinte várnak ránk valahol, mint ismeretlen szeretők, és amikor - ha egyáltalán - rájuk bukkanunk, azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk, hogy ők az igaziak.”
/Tom Stone/
 Ha tényleg van ilyen, akkor Velence az a hely. Aki azt hiszi, hogy a város csak egy percre is megpihen, hogy összeszedje magát a karneváli forgatag után, az téved. Velencében mindig pezseg az élet, a turisták és a bazárok állandóak. A város kellékei. Mégis a tavasz az egyik legkedvezőbb időszak az odalátogatáshoz időjárás szempontjából is.
Egy hosszú hétvége a legideálisabb arra, hogy Velencét megkóstoljuk, még ha ennyi idő alatt kiismerni szinte lehetetlen is. Az utcák összevisszasága egy földi halandó számára bonyolultabb egy labirintusnál, két-három kis sikátor és máris elfordultunk kilencven fokban az eredeti úticélunktól.
Az első napot érdemes a korán keléssel kezdeni, ugyanis a város a hajnali fényben csodálatos képet tár elénk. Másodszor, reggel hét órakor még megcsodálhatjuk az üres Szent Márk teret. Harmadszor pedig még a halpiac teljes választékát is megtekinthetjük (hétfőn zárva). S, ha szerencsénk van, akkor a térről egy óriási luxushajóba is belefuthatunk, aminek a látványa egyszerre felemelő és félelmetes. Mindezen élmények bekebelezése után nyakunkba vehetjük a három sziget valamelyikét. Legközelebb Murano esik és az NL vagy az 1-es jelzésű vaporettóval egy óra múlva már partra is szállhatunk. Bérletet lehet interneten is vásárolni (a 3 napos bérlet 25€, helyben véve 33€). Az utazókártya használata egyszerű, minden hajóra és buszra szálláskor le kell húzni. Nemcsak Velencében érvényes, hanem Mestrében és Lidoban is közlekedésre jogosít.
Az üvegváros kikötőjében rögtön a legpatinásabb bolt fogad, ahol olyan remekművet csodálhatunk meg, mint az üvegbe öntött gitár, de a kisebb ékszerek és üvegszobrok is mind-mind egyedi kivitelezésűek. Azt sem árt tudni, hogy ez a legdrágább boltok egyike, és ha vásárolni nem is, de bámészkodásra mindenképpen érdemes betérni. Ahogy egy kicsit beljebb sétálunk, üzletek tucatjaival találkozhatunk, és ha nem vigyázunk, könnyen az történhet velünk, hogy azért nem vásárolunk semmit, mert a választék túl bőséges. Egyik pillanatban minden kellene, másikban pedig semmi sem.
A kisebb kocsmák, éttermek a szomjúságot és az éhséget is hamar csillapítják. A helyi sört szigorúan kötelező kipróbálni, borsos ára ellenére is (2cl-2,5€). Hűsítés és megpihenés gyanánt a város központjában található Szent Péter Bazilikát ajánlatos végigpásztázni. A freskók frenetikusak és a sok szépségért egy hálagyertyát is gyújthatunk. Ha kinézelődtünk magunkat Muranoban, akkor áthajózhatunk Buranoba, a csipke városába, de ajánlatos inkább visszatérni Velencébe és onnan nekivágni. (A sok turista miatt szinte lehetetlen felférni a hajóra.)
A kis sziget felé közeledve igen hamar feltűnnek a színes házikók, amit addig csak képeslapról ismerhettünk, és hihetetlen színek kápráztatnak el. A csipkéiről híres városban nehéz eldönteni, hogy melyik az eredeti buranoi csipke és melyik a Kínából importált árucikk, ugyanis ahogy az üvegmunkák között is rengeteg a hamisítvány, így itt is igencsak oda kell figyelni. Persze az igazán drága és minőségi mestermunkát könnyen fel lehet ismerni. Engem mégsem a csipkék, hanem a sziget meseszerű házikói nyűgöztek le. Első karneváli maszkomra is itt találtam rá, egy idősebb házaspár otthonos kis boltjában (Mera Viglie di Vidal Eugenio). A bácsi árulja a maszkokat, a néni pedig hátul óriási szorgalommal készíti, és szívesen beavat minket az álarckészítés titkaiba is.
Buranoban a naplemente megtekintése után egy könnyű vacsorát is elfogyaszthatunk, például egy igazi olasz pizzát (10€-18€). És igen, az olasz pizza nemcsak finom, de egészséges is. Vékony lap, könnyű feltét. Murano és Burano alaposabb felfedezése után Torcello másnapra kerül az útitervbe.
/folytatjuk/
Fotó: Rajnai Klára Renáta
|
