Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára... mikor tülkölve megérkezik, hamisítatlan resti-hangulat fogad a peron mellett. Papucsos apuka integet összetekert újsággal a kezében, a padokon fiatal egyetemisták ropogtatják a chipset, az utaspihenőnél pedig hózentrógeres bácsik markolásszák a fröccsöt.
 A vonat továbbhalad Zágráb felé. Nagykanizsa az ország legdélnyugatibb városa, a Mura folyótól 13 km-re, Budapesttől 206 km-re fekszik, 100-110 m-es magasságon, amelyet szelíd dombok öveznek, a hangulatos Zalai dombság.
A városközpontot megközelíthetjük helyi járattal, és gyalog is. Ha az ember egyenesen megy, egyszer csak odaér és belecsöppen. Addig, a körülbelül félórás séta alatt árnyékos fás liget, iskola, uszoda, izraelita temető kíséri utunkat a centrumba. Ez pont annyi idő, ami alatt az embernek lehetősége nyílik átgondolni, miért is él, és merre is tart...
Vasemberház? Turul madár? Törökkút? Romlottvár? Hát, Meseország ehhez képest kutyafüle, az biztos. Nagykanizsáról 1245 óta élnek mendemondák, különös történetek, különös lakókkal. Mindössze egy mocsaras terület a kezdet kezdetén, amelyre várat emelnek. Ezt az Osl nembeli Lőrinc kapja meg hűsége jutalmául Károly Róberttől 1323-ban. Az ő utódai veszik fel végül a Kanizsai nevet, innentől kezdve tehát a térséget a Kanizsaiak lakják. A vár körül kialakuló mezővárosban megindul az élet: plébániák létesülnek, ferences kolostor épül, méregkeverő áll a téren, fortyog a szerelmi bájital. De hol van még ettől a mai Nagykanizsa, és hová lett a vár?
 1532-ben elindul a török hadjárat, félhold leng az ország felett vérben úszva. Három részre szakadunk. Pirosra, fehérre, zöldre. A törökök dúlnak, rabolnak, rombolnak. A várat meg kell erősíteni! Thury György áll az erőd élére 1567-71 között, ám Szigetvár eleste után nem sokkal, 1600-ban Kanizsa vára is török uralom alá kerül. Körülbelül négyezer török harcos védi a várat, amelyet Zrínyi is megpróbál visszafoglalni, mindhiába. A vár csak 1690-ben szabadul fel! Felszabadul? Ahogy vesszük. Ugyanis ekkor Bécs veszi át az uralmat felette, és török katonák helyett a német helyőrség igazgatja.
Az ígéretesen fejlődő város torkát I. Lipót vágja el, amikor 1702-ben visszahívja német katonáit, a várat pedig lebontásra ítéli. Hogy mire jó ez neki, egyébként országszerte? Arra, hogy kiüsse a lázadó magyarok kezéből a maradék lehetőséget is, ha véletlenül arra vetemednének, hogy visszafoglalják a várat. Ha nincs vár, nincs gond. „Vár állott, most kőhalom.”
Ezután mindenféle földesurak gömbölyödtek, híztak bajszukat pederve a kanizsai népességen, adókkal sújtva a parasztot. Ám ez a nép nem akármilyen makacs volt, hanem a leglúdasmatyisabb fajta! Nem beszélve a féktelen szerelmeskedési hévről, ami 55 év alatt tizennégyszeres lakosságnövekedést idézett elő. (Persze az igazság az, hogy bevándorlók érkeztek.) Ekkoriban 3711 főt lehetett összeszámolni. A 19. században már Nagykanizsa a legnépesebb város Zalában, köszönhető ez a kereskedelmi robbanásnak. Ennek érdekében nekikezdtek a vasút kiépítésének, hisz bebizonyosodott, hogy a város fekvése kedvez az átutazónak. Az 1800-as évek végére már rendesen füstöltek a gyárkémények! Kefegyár,szeszgyár, sörgyár, pótkávégyár... (Ezért ittak, mint a kefekötő...). Iskolák jöttek létre, folytatódott a növekedés. Szép lassan minden lett, ami egy városi élethez kell. Sajnos a világháború összetörte a kereskedelmi hálózatot, így napjainkra egy szelíd kisváros lassú tempójú, andalgós hangulatát festi.
 A Fő téren álló klasszicista épület egy vaskereskedésként működött, amelyről cégére, a vasember tanúskodik, így lett ez az árkádokkal szegélyezett elvarázsolt épület a vasemberház. A Városháza előtti szökőkutas téren található a Törökkút, itt órákig lehet ücsörögni a padokon. Gördeszkások, szerelmespárok, megfáradt öregek kikapcsolódási pontja ez. Itt rendezik a Város Napja ünnepséget is minden évben koncertekkel, fellépőkkel, kirakodóvásárral borítva el a kicsinek nem mondható placcot. A belvároson egy utca vezet végig, ahogyan jobbra kanyarodunk a vasúttól indított egyenesünk végén. Hamarosan láthatjuk a várost őrző hatalmas Turulmadár szobrot. Majd az út kettéágazik, az egyik szalad a Csónakázó tó irányába, a másik pedig az ún. Keleti-városrész felé, ahol már fellelhetőek modern korunk totemoszlopai: egy Mcdonald’s logo, egy Tesco felirat, majd a négy és tízemeletes házak sorozatai.
Romlottvár... Hm... Ez meg mi lehet? Valami fantázia-erődítmény ementáli sajtból, a lyukakon kilógatott puskacsővel? S most kukacok lepik? Vagy egy olyan futurisztikus technikai létesítmény, ahol fotocellás kőkapu van, robotkatonákkal és mára bedöglött, elromlott, leállt a szervergép? Esetleg a lakói voltak romlottak? Ez utóbbi megfejtés áll közelebb a valósághoz. A várból megmaradt rom, hivatalos nevén Botszentgyörgy vára, Nagykanizsa külterületén fekszik. Egyesek Zrínyi váraként emlegetik, mások szerint a kanizsai pasa kéjlakja volt. Ki-ki eldöntheti, melyik verzió áll közelebb a rá aggatott névhez.
 Ideális kikapcsolódást nyújt a negyven hektáron fekvő szabadidőközpont a Csónakázó tóval. A mesterségesen kialakított horgászparadicsom mellett maga a látvány sem utolsó, minden évszakban megkapó a táj hangulata. Aki szereti a gombát, az feltérképezheti cserkészkalaposan a környező erdőket, de séta közben megállhatunk számháborúzni is a gyermekek számára fából készített kastélynál. Aztán, ha meguntuk a földhözragadt perceket, remek lehetőség vár ránk a Kilátó tetején elrugaszkodni a valóságtól. Természetesen ne öngyilkossági kísérletre gondoljunk, hanem a csodálatos kilátásra! A területen lovassportot, futóversenyt is szoktak rendezni, és a majálisok is a Csónakázó tónál kerülnek megrendezésre. Itt-ott egy vadkacsa, amott egy vízi bicikli, lufik a levegőben, és vattacukortól ragacsos ujjbegyek. Sörsátorok, hatalmas örömünnep.
Nagykanizsa 56 ezer lakost számlál, kissé hallgatag, olykor vakmerő, néha bolondos, északi-szeles, hűvösnek, zordnak mondható a különböző óceáni és Adriai hatások miatt. Ám aki nyugalmat keres, az nyugalmat talál szívében.
Szállásajánló:
|
