- Fotó: Belényesi Tímea -

A sóízű szellő, az ezerszín tenger szüntelen moraja és a Nap selymes simogatása bárhol lehet magával ragadó. Ám Sartin van még valami, valami megfoghatatlan, ami rabul ejt minden szabadságra áhítozó lelket.

Sarti egy apró halászfalu görög honban, a Halkidiki-félsziget középső nyúlványán, Sithonián. A mindössze kilencszáz fő állandó lakost számláló település ma már főként turizmusból él. A természet bőkezűsége - a hosszú, homokos tengerpart, a távolban felsejlő, a természeti világörökség részeként számon tartott, méltóságteljes Athos-hegy és a májustól-októberig nyaralásra csábító klíma - biztosítja, hogy pihenésre vágyók ezrei (köztük nagyrészt honfitársaink) válasszák szabadságuk színteréül Sartit.

A görög vendégszeretetet nem törte meg a gazdasági válság. A helyiek őszinte mosollyal nyugtázzák a tarka turista-népséget, magyar szóval kedveskednek és nem csupán a bevételre "utaznak".

Itt minden lelassul, higgadttá válik. Van idő a beszélgetésre, a nevetésre, a befelé fordulásra, a sziesztára. Hamar magunkénak érezzük a görögök ritmusát, azt, ahogy hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek. Kapkodás és idegeskedés nélkül. Megélve és átérezve a végtelenbe nyúló pillanatot.

Semmi csodálnivaló nincs tehát azon, hogy az ide látogatók többsége újra és újra visszatér. Aki megkóstolja a szabadság ízét, hálásan rebeg efhariszto-t (köszönöm), és teszi le a fogadalmat:
Jövőre újra itt!