A Werk Film, Stílus és Írás Akadémia, Ízlésdiktatúra címmel tartott nyílt napot. A teremben egy döglött legyet sem lehetett leejteni, annyian voltak az érdeklődők.  Az előadók egytől-egyig neves szakemberek és az Akadémia tanárai voltak: Réz András esztéta, Tímár Péter filmrendező, Segal Viktor séf, Lovas Cili enteriőr-stylist, Lang Szonja és Sipos Zsolt stylistok.

A fő kérdés először is az volt, mi fán terem az ízlés? Talán egyéni, szubjektív azonosulás egy stílussal, vagy kollektív áramlat? S vajon kik hozzák létre azt? Hogyan alakul ki? Ezeket a kérdéseket járták körül a különböző szakirányok képviselői:

Réz András: Az ízlés nem más, mint választás. Valójában áramlatokról, ízlésvonalakról beszélhetünk. Például egyszer csak felszínre kerültek olyan emberek csoportjai, akik vámpírregényeket olvasnak. Ennek nyomán egész vámpírirodalom ütötte fel a fejét. Vagy vannak, akik Woody Allenre szavaznak, míg mások az ivós-hányos humorra esküsznek. Valamiféle törvényszerűségek ezek. Ám valójában léteznek ízlésdiktátorok?

Lovas Cili: Vannak trendelőrejelző központok. A design területén a funkcionalitás és a haute-couture a mérvadó. Ez a jellemző vonal már az 1920-as évek óta. De napjainkban talán nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság, valamint a multifunkcionalitás. Itt az irányvonalat a tervezők szabják meg.

Sipos Zsolt: Ízlésdiktátorok vannak, voltak és lesznek. Gondoljunk csak David és Victoria Beckhamre, vagy Lady Gagára. Minden korszakban léteznek olyan kortárs képviselői a divatnak, akik valamilyen szempontból meghatározó egyéniségek. Ezzel együtt a luxus világa is főszerepet kap a dologban, sokszor az ismert emberek súlyos összegekért hordják egy-egy divatcég ruháit, reklámozva ezzel az adott brandet. Miközben ők maguk is branddé váltak. Ugyanakkor az utca embere is alakítja, befolyásolja mindezt.

Lang Szonja: A divatszakmában olyan állásokat is kínálnak, ahol szabadúszóként trendet kutatva, fotózni kell az utcán az embereket, és a trendirodák aztán ezek alapján gyúrják össze a következő kollekciót. Színek, formák és fazonok sokszor alakulnak ki így. Tehát maga az utca embere is lehet diktátor.

Sipos Zsolt: Sok ruhaüzletben feljegyzik például a vásárló korát, nemét, és azt, hogy mit vásárolt, s erről napi jelentést küldenek a központjuk felé. Így tudnak teljesen naprakészek lenni a vásárlók igényeivel szemben.

Réz András: Sokszor azt gondolhatnánk, hogy minden a reklámon múlik. Ám azt kevesen tudják, hogy a reklámkampányok jelentős része sikertelen. Mi már csak azt vesszük észre, ami berobban. Vagy olykor épp a tiltakozás jeleként alakul ki egy irányvonal.

Tímár Péter: A filmszakmában abból lesz sikeres film, amit megrendel a társadalom. Ha egy rendező eléggé érzékeny, van rálátása, akkor megsejti az irányvonalat. Ám, ha a producer nem látja meg a lehetőséget a filmben, akkor a rendező nem sokra megy. Abból nem lesz film. A Csinibaba például megdöbbentő sikert hozott, amelyben a mi korszakunkat, ami ma retro, vittük a vászonra. Érdekes módon a gyermekeink körében aratott elsöprő sikert, akik a szüleik életébe nyerhettek bepillantást. Ezt nem lehetett tudni előre.

Segal Viktor: A gasztronómia trendvilágára az utca embere nem gyakorol hatást, azt kb. 5 csúcsétterem diktálja, amely olyan 2-3 év múlva jut csak el pl. Jamie Winchester műsorába, és 4-5 év alatt a jobb éttermekbe. Ha a mostani gasztro-irányzatot szeretnénk megtudni, ahhoz fejenként százezer forintot kellene elköltenünk egy vacsorára valamely csúcsétteremben. Jelentősen befolyásolja ezt a területet a gasztrosznobizmus és a mai információs társadalomban a gasztrobloggerek.

Lang Szonja: A divatban is megdöbbentő hatásúak a tinédzserblogok és a közösségi oldalak, ahol egymás kollekcióit lájkolják és reklámozzák a fiatalok, ezzel egymást is befolyásolva.

Lovas Cili: A design területén a televízió igencsak ízlésromboló, mert amit mutat, az legtöbbször a „do it yourself 3 forintból” kultúrája, aminek köze sincs a tér megfelelő kezeléséhez. Nálunk még mindig a nyomtatott sajtó a mérvadó.

Szó volt továbbá arról, hogy mi a különbség jó és rossz ízlés között, más szóval ki az, akinek van ízlése, és akinek nincs. Az is lehet ciki, ha valaki annyira márka- vagy trendkövető, hogy azt is magára ölti, ami egyáltalán nem illik hozzá. Nem minden a márka. A divat még mindig arról szól, hogy az ember kifejezze önmagát. S talán arra mondhatjuk, hogy van ízlése, aki képes hűen tükrözni megjelenésével azt a lényt, aki benne él. Összhangban, harmóniában magával.

A Werk Akadémia jelmondata szerint:
„Légy, aki lennél!”

Fotó: Eve Alexander

Kapcsolódó cikkünk:
Bosszantó provokáció