Divathullámként, menő életstílusként indult, majd elkezdett veszíteni a lendületéből, mint a lassan leengedő lufi. Érthető volt a kezdeti óriási figyelem, mivel új életmód volt kialakulóban, de ha a mélyére nézünk, komolyabb összefüggéseket is meg kell vizsgálnunk. Mára nemcsak elfogadott jelenséggé vált, de létjogosultságot is nyert, mint életmód. Komoly kutatások vizsgálják a változást, ami a szingliség megjelenéséhez vezetett, ma már iparágak épülnek a kiszolgálására. Már nem ciki, hanem egy létező állapot, amiben ezrek és ezrek élik mindennapjaikat.

Az angol ’single’ szó jelentése egyedülálló, hajadon. A szó a mai napig megtartotta a jelentését, azonban kiegészült egy új tartalommal is. Olyan egyedülálló nő vagy férfi tartozik ide, akinek az életébe tudatosan nem fér bele a család vagy a tartós párkapcsolat. Általában nagyvárosban él, életkora a húszas évektől a negyvenesig terjed, alkalmi szexuális kapcsolatokat tart fenn. Kezdetben Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban vált elterjedtté ez az életvitel, és rengeteg sztereotípia alakult ki a Szex és New York sorozatnak valamint a Bridget Jones könyveknek köszönhetően, de itthon is megszületett Terézanyu, a „mi szinglink”. Ezért fontos megemlíteni, hogy a körülmények is kényszeríthetnek valakit arra, hogy egyedülállóként élje mindennapjait. Ettől még nem biztos, hogy vágyik is erre az állapotra, vagy jól érzi magát benne. Anyagi gondok, az ismerkedési lehetőségek hiánya vagy az ezzel kapcsolatos komplexusok is magányra ítélhetnek valakit, de akár a lakhatással kapcsolatos problémák is. Hasonlóan nehéz helyzetben lehet az egyedülálló szülő, még akkor is, ha már idősebb a gyermek, mivel előkerül a kérdés: hogyan fogadja a gyermek az új szereplőt a családban?

Minden életformának vannak előnyei és buktatói, nem kivétel ez alól az sem, aki egyedül szervezi és éli az életét. Van olyan nézőpont, ami szerint: „Szinglinek lenni nem azt jelenti, hogy nincsen senkid, hanem azt, hogy bárki a tiéd lehet.” Ezzel az állítással egyet lehet érteni, mégis néhány érdekes kérdést is felvet. Az ember társas lény, ezt a szociológia tankönyvek első oldalán leírják, és nem véletlenül. Rengeteg módon kapcsolódunk más emberekhez, legyen szó akár a családról, barátokról, munkatársakról, de a párkapcsolat mégis kiemelt szerepet kap. Peter Stein a 80-as évek elején elvégzett felmérése az egyedülálló életforma előnyeit és hátrányait vizsgálta. Pozitívumként három dolgot emeltek ki a teszt kitöltői: jobban lehet a karrierre koncentrálni, nagyobb szabadság az élet minden területén, változatosabb szexuális élmények. A munkahely és a megélhetés valóban fontos, de kérdés: milyen ára van ennek? A szabadság pedig nemcsak önállóságot hoz, hanem kevesebb támaszt, segítséget is jelent adott esetben. Negatívumként két téma köré csoportosult a válaszadók zöme: egyedüllét és magány. Nem ugyanaz a kettő. Az egyedüllét egy állapot, a magányosság pedig egy érzés, amit persze okozhat az is, ha hosszú időn át egyedül érzi magát valaki.

Különleges helyzetben vannak a szinglik, ha ünnepekről van szó. A hétvégék és a nagyobb ünnepnapok általában családhoz kötődő programokat jelentenek. A már említett magányosság előtérbe kerülhet, ha lazább a kapcsolat a szülői családdal, vagy épp kevés lehetőség akad társas összejöveteleken való részvételre. Itt kerül előtérbe a baráti kapcsolatok és csoportok megtartó ereje, valamint a sorstársak, hasonló helyzetben levők közösségei. Az ilyenkor hirtelen felszabaduló sok szabadidő eltöltésében sokat segíthet, ha előre tervezünk, és programokat szervezünk, legyen szó egy jó beszélgetésről, vagy akár egy hosszabb utazásról. Érdekes jelenség, hogy létezik olyan szolgáltatás, ahol kísérőnek „alibipasit” (vagy természetesen nőt) lehet rendelni. Karácsonyi vagy szilveszteri bulikon, családi látogatásokon így az elvárásoknak megfelelően jelenik meg „párjával” a szolgáltatást kérő. Vannak olyanok, akiknél ez bevett módszer, mert a karrier mellett se idejük, se kedvük ilyesmivel vesződni, és azt is elismerik, hogy nemcsak a világ elé tesznek ilyenkor torz tükröt, de önmagukat is ámítják csak. Hasonlóképp létező jelenség az egyedülállóknak szervezett ünnepi vagy hétvégi programok egész sora. Ezek egy része jellemzően wellness hotelekkel, főző/kóstoló kurzusokkal, zenés táncos estékkel van fűszerezve, és nem titkolt célja az ismerkedés elősegítése. Más megközelítés az egyedülálló anyukáknak szervezett program, amely segít elfoglalni a kisebb gyermekeket, és kellemes légkört teremt a felnőtteknek is.

Magyarországon minden kicsit más, sokszor tapasztaltuk már ezt. A szingli jelenség sem kivétel ez alól. Itt kevésbé divat, inkább kényszer általi, nem annyira döntés, mint körülmények okozzák. A KSH 2000-es felmérése szerint a 15 év feletti népesség 42%-a egyedülálló. Ez persze nem teljes körű felmérés, mégis érdekes adat, ha belegondolunk, hogy egy ideje a média majdhogynem követendő útnak állítja be a „szinglik édes életét”. Jellemző adat még, hogy a harmincas nők között magas a gyermekét egyedül nevelő anyák száma, és sokukat egy komoly csalódás abba az irányba viszi, hogy nem is keresnek új párkapcsolatot. A fiatal felnőttek körében a választott és állandó szingli életmód helyett az időszakos a jellemző, tehát sokuk aktívan keres párt maga mellé. Összefoglalva, a jelenség maga nem meglepő a mai társadalmi változásokat tekintve. Arra azonban jó ügyelni, hogy a körülményeket is figyelembe vegyük, mielőtt a sablonok szerint szerencsésnek tartanánk valakit csak azért, mert egyedül él, ahogy nem feltétlenül szomorú sors az sem, ha valaki épp egyedülálló.

Fotó: Drienyovszki Eszter