Ismét közeleg egy újabb év, ráadásul a misztikus ködbe burkolt, „világvégés” 2012. Érdemes bármit is tervezni, ha úgyis mindegy már? Az ijesztgetés hatására a fogadalmak és fogadkozások nem vesztettek az erejükből és a gyakoriságukból sem. Mert ki tudja? Hátha mégsem lesz vége mindennek. Hátha majd most, ebben az évben sikerül a nagy terv, ami évek óta húzódik. De mit és hogyan érdemes tervezni, ha már az ember rászánja magát?

 

Felmérések szerint a legtöbb fogadkozás a káros szenvedélyek, az evési szokások és a testmozgás témájával kapcsolatos változások körében születik. Ugyanezen statisztikák beszámolnak arról is, hogy ezen fogadalmak 75%-a végül megbukik, és nemhogy eredményt nem ér el, de jókora bűntudatot hagy maga után. Jó tisztában lenni az embernek a vágyaival és korlátaival, de mindezt nem alárendelni a célnak. Önismereti kalandozásnak is tekinthetjük azt a pár gondolatot, amely igyekszik segíteni abban, hogy hatékonyabban és sikerrel érjük el azokat a kitűzött célokat, ahol az edző és a győztes befutó egy személyben mi vagyunk.

 

Nagyon fontos a motiváció! Ha a változásra irányuló vágy abból indul ki, hogy „most már meg kellene/el kellene/le kellene” az legfeljebb annyira tűnik kellemesnek, mint egy foghúzás. Csak azért, mert kedvenc családtagunk, barátunk elhatározott valamit és ez „jól hangzik”, nem lesz eltökéltség a saját vágyunk mögött. Így pedig eredményt elérni kétséges. Belülről kell, hogy fakadjon a változtatásra való igény. Az elhatározás így önmagunk előtt lesz mérce, nem külső szereplők és hatások váltakozó és távoli igényei előtt. Akaraterő és realitásérzék egyaránt szükséges ahhoz, hogy egy fogadalom életképessé váljon. Nem ajánlatos végletes gondolatokkal manipulálni magunkat. A „soha többé” legfeljebb a filmekben hangzik jól, de a tiltóereje inkább bénító, mint felemelő. Irreális célok hasonlóan előrevetítik a kudarcot, ezért hasznosabb, ha felmérjük a terepet és úgy tervezünk.

 

A homályos, vagy bizonytalan célok helyett tisztázzuk le és pontosítsuk, mire is készülünk. Nagyon jó, ha konkrét céljaink vannak, mert minél pontosabban leírt és meghatározott célokat szeretnénk megvalósítani, annál könnyebb dolgunk lesz. Kezdetben kis lépésekben ajánlott gondolkodni, apró lépcsőfokok mintájára meghatározni, hogyan érjük el a vágyott célt. Így sokkal inkább képesek vagyunk a kontroll megtartására és a lépések betartásával meg is erősödünk az elhatározásunkban. Ahogy egy rossz szokás is megszokássá válik, úgy igaz ez idővel bármire, amibe belevágunk, és ami mellett kitartunk. Nagyon hasznos és sokat segít mindenféle megerősítés. Ez egyfelől lehet pozitív, megerősítő gondolatok által, amik önmagukban dicséretek az eredményekért, legyen akár a legkisebbről is szól. Másfelől minden úton vannak mérföldkövek, amik nagyobb szakaszok lezárását, célok elérését jelzik. Ezekért is jó jutalmakkal kényeztetni magunkat.

 

Megérdemeljük, hiszen haladunk az úton és az eredmények elismerést érdemelnek, mert erőfeszítéseket tettünk értük. Ugyancsak fontos, hogy lehetőség szerint kerüljük az olyan környezetet egy ideig, amely visszahúzhat vagy kísértésbe ejthet. Minél régebb óta dolgozunk egy megoldáson, annál erősebbé válik, és esendő emberi tulajdonság, hogy az elején bizony még elég törékeny az egyensúly.

 

Egy szokás megváltoztatása komoly küzdelem, nem szabad elfelejteni, hogy az ellenkezőjét sokszor akár évek óta csináljuk, és meglehet, hogy automatizmusként életünk részévé vált már. A sokat szidott rossz szokás mindennapi életünkben gyakran „pajzs” szerepet tölt be, amely sikeresen védett meg minket stresszorok és egyéb negatív érzések hatásaitól, tehát a maga módján hatékonynak bizonyult. A szigorú kitartás mellé belátás kell, hogy párosuljon, mert gyakorlással a kis eredmények is hatékonnyá válnak, és idővel átvehetik a régi szokás helyét. Önmagunk kínzása helyett pedig igyekezzünk elfogadni magunkat eme rögös út járása közben is, mert a bukkanókkal együtt járnak az örömök is.