Beköszöntött az újév. Olyan időszakban vagyunk, amely változással kecsegtet. Azt sugdossa, hogy itt az idő és most minden jobb lesz. Hiszen ez a legmegfelelőbb pillanat rá, vagy mégsem?

 

Az új év kezdetekor pozitív változásokra számítunk. Mi másra is számíthatnánk, mikor annyi helyesnek vélt dolgot megfogadunk, például, hogy leszokunk a dohányzásról vagy többet mozgunk majd. Ezek a dolgok önmagukban helyesek és jók, de valamiféle nehézséget rejtegetnek ha csak a megfogadás szóra gondolunk, pláne ha ezt a „megfogadom, hogy...” mondatot pont Szilveszterkor mondjuk ki.

 

Megfogadni akkor szoktunk valamit, amikor nem hisszük, hogy enélkül sikerülhet, amit szeretnénk. Olyan ez, mint a „megesküszöm” szócska, amit akkor kérünk valakitől, ha nem vagyunk biztosak az illetőben. A megfogadás is ilyen, „megfogadom” mert így komolyabb, így élesebb a helyzet, nagyobb a valószínűsége, hogy megteszem, mert meg kell tennem, hiszen megfogadtam. De ez nem igaz.

 

Összességében az a baj ezzel a „megfogadom” szóval, hogy idővel kényszerré válik, ami nem csoda, hiszen már az elején is önmagunkat kényszerítve mondtuk ki. És mi segített rá, hogy önmagunkat rávegyük? Mondjuk a Szilveszter.

 

Aztán beköszönt az újév, amikor ott lebegnek a szavak és azt sugdossák: tenni is kéne. De a cselekedetek általában elmaradnak. Az elhatározást a buli végére összeseperjük, akár a földön ragadt konfettiket és kidobjuk a kukába, s ha még maradnak elvétve is, azok nem olyan erősek, hogy tettekre sarkalljanak.

 

Mi a tanulság ebből? Talán nem fogadalmakat kellene tenni, hanem cselekedni, talán nem szilveszterkor, hanem akkor, amikor szükségszerű, akár augusztus elején egy nyári vihar közepette.

 

Az élet folyamat, és nem kezdődik el újra évenként, nem változik semmi, csupán az évszám, ha mi nem változtatunk. Az újév csupán az új év eleje, nem több, nem is kevesebb. Mi emberek vagyunk, akik kitalálták ezt a felosztást és éppen ennek a csapdájába esünk bele. Várunk egy megfelelő időpontra, amikor változtathatunk, ahelyett, hogy a sarkunkra állnánk, és most, ebben az időpillanatban elkezdenénk dolgozni azon, amit szeretnénk.