Idézet a szomszéd asztalnál ülő nők párbeszédéből:

 

- Imádom őt.

- Tényleg? És ő tudja?

- Persze.

- Miből?

- Hát érzi.

- Tényleg? Miből?

- Mindenből.

- És akkor mi a baj?

- Nem tudom, egyszerűen nem vesz komolyan. Négy hónapja nem találkoztunk.

- Miért?

- Nem tudom, pedig olyan jól elvagyunk egymással.

- Lehet, hogy azt hiszi, ő kevés neked?

- Neeem.

- Miből gondolod?

- Csak.

- Aha, értem. Mit mondtál, mivel foglalkozol?

- Hát mondtam neki, hogy 21 éves korom óta dolgoztam tévében, rádióban, filmforgatáson.

- És mit válaszolt?

- Hogy ő csak gitározik.

- Az még sosem jutott eszedbe, hogy téged többre tart önmagánál?

- Miért tartana többre?

- Olyan erős és ügyes vagy, meg olyan talpraesett. Nem tud föléd nőni.

- Miért kellene fölém nőjön?

- Mert egy férfi attól érzi jól magát, ha biztonságot, stabilitást ad az oltalomra vágyó nőnek. Tudod így vagyunk kódolva, a génjeinkben van.

- Na, ez még sosem jutott eszembe.

- Tudja, hogy odaadóan szereted?

- Még az kéne! Akkor azt fogja gondolni, hogy futok utána, és az nyűg neki.

- Tudja, hogy szenvedsz a hiányától?

- Nem. Pedig szívem szerint annak örülnék legjobban, ha már ma megkérné a kezem, és holnap nászútra mennénk. Nem hiszed el, de ő az egyetlen férfi az életem során, akitől pillangók röpködnek a gyomromban. Ahányszor találkozunk, mindig zavarba jövök, pirulok, pedig már egy éve randizunk. Olyan őszintén ölelkezünk, szeretkezünk, aztán megint eltűnik.

- Mert taktikázol, és úgy teszel, mintha legyőzhetetlen lennél. Hódolj be neki, érezze magát nyeregben, ha már úgyis ez van a lelkedben.

- Tényleg? Amúgy volt még egy pasi, akiért oda voltam, de elhagyott.

- Nem pont akkor, amikor belevágtál a nagybetűs életbe, és kibontakoztak karrierista ambícióid? 

- Hát, de.

- Akkor meg miért furcsállod? Jól tette, sőt.

- De miért?

- Mert kasztráltad, maszkulinabb lettél, mint ő.

- Na ne. Mindennap főztem. Volt, hogy hat félét.

- Tényleg? Csak egyszerűen már nélküle is boldogultál. Nem érezte azt, hogy tudna adni neked bármit, ami neked nincs.

Tudod a férfi küzdelemre született, a nő meg odaadásra. Ezek voltak a kezdeti játékszabályok, és valljuk meg őszintén, működtek is évezredeken át.

- Na de…, nem lehet visszamenni az időben.

- Lehet, de egy férfi attól érzi jól magát, ha szerelemmel és tisztelettel viszonyulnak hozzá, amitől erőssé és biztonságot nyújtóvá válik. Ha uralkodnak fölötte, törpül, ha szolgálják, nő.

Szóval szépen add be a derekad. Amúgy tudtad, hogy a karcsú nő azért is vonzóbb, mert tudat alatt azt az üzenetet küldi a férfinak, hogy hajlékony, vagyis hajlandó beadni a derekát.

- Jaj, az én derekam elég vastag.

- Hát… az enyém is.

(hangos nevetés)

 

- Na jó. Írok neki. De mit?

- Csak alázattal. Légy őszinte, hogy érezhesse magát nyeregben.

(halk pusmogás, megszületik az sms)

 

- Jaj, tuti nem fog válaszolni.

- De fog, meglátod.

(sms jelző hang)

- Te jó ég!

(piruló mosolygás, megint sms írás, majd gyerekes, őszinte kacaj)

 

- De most erre tuti nem fog írni, mindig így szokott.

- Pedig fog, mert most nem fentről nézel rá lefelé, hanem lentről felfelé.

(újra sms jelzés)

 

- Te jó ég!

- Mit írt?

- Hogy vár, még ma.

(sokatmondó csend)

 

- Na de nekem mennem kell. Jaj, és még valami. Ne szólítsd a becenevén, a kicsinyítő képző az anyja szájából még lehet jó, de a tiédből nem ildomos. Ha azt akarod, hogy ő az „urad” legyen egy napon, akkor ne kicsinyítsd. Tudod, a név kötelez.

- Menjünk együtt, én sem maradok tovább.

 

Ezzel a lendülettel felálltak, és ruganyos, nőies léptekkel elbillegtek, mint akik felfedezték a világ legnagyobb titkát. Elégedettek voltak.