Avagy egy könyv:

 „Azoknak, akik azt hiszik, más nyelvet beszélnek, és ezért elveszítik egymást”

(Andrea Weaver)

 

2010. december 15-én Andrea Weaver írónő első sajtó-nyilvános szereplésének lehettünk szemtanúi a Spinozában harmadik kiadást megélt könyvének kapcsán, amely az „Angyalom?!” (Enzír Kiadó) címet viseli. A Barkó Judit által moderált beszélgetésen részt vett Kiss Ulrich teológus és Steinmüller Csilla Magdolna ezoterikus pszichológus is, így érdekes eszmecsere vehette kezdetét.

 

Andrea Weaver korábban soha nem szerepelt a sajtó képviselői előtt, azonban a pozitív olvasói visszajelzések és az „Angyalom?!” sikere miatt belső indíttatásból úgy döntött, hogy könyveit személyesen ajánlva is a nyilvánosság elé áll. Az írónő bátor lépést tett, hogy az általa képviselt gondolatok védelmében vitába szállt egy, a média számára sem ismeretlen teológussal.

 

A regény főszereplője Raphaela Klen, aki megosztja környezetét. Egyesek csodálják, míg mások tartanak tőle. Viszont a legkezelhetetlenebb indigógyerek is megnyugszik a társaságában. Vajon élnek-e angyalok fizikai testben a Földön? És ha igen, mit keresnek itt? Peter Horn a könyvben ezekre a kérdésekre keresi a választ, miután mindenét elveszítette: családot, szerelmet, életet.

 

Andrea Weaver elmondása szerint túl kíván lépni a puszta szórakoztatáson, és olyan üzeneteket próbál közvetíteni az erre nyitottak számára, melyek a spirituális útkeresésben és a benső béke megteremtésében segítik őket.

 

Részletek a beszélgetésből:

 

Barkó Judit: Andrea, mesélj nekem arról, miért választottad a Weaver írói nevet?

Andrea Weaver: A kiadóm kérésére. Én Takács Andrea vagyok, ezt fordítottuk át angolra, mert bár megnéztem sok nyelven, milyen lenne a csengése, de még az angol bizonyult a leglágyabbnak.

Barkó Judit: Annyi szó esik a könyvben az indigó gyermekekről. Mi is ez a jelenség?

Steinmüller Csilla: Maga az indigó fogalom a ’70-es - ’80-as évek elején jelent meg, méghozzá egy aurát látó hölgy fedezte fel, amikor megjelent egy új szín az újszülöttek aurájában. Ezek a gyerekek aztán később olyan magatartásmintákat mutattak, amelyek eddig nem voltak jellemzőek. Aztán ez változott. Megjelentek a kristálygyermekek. Ma már igazán nem is lényeges, hogy indigóról, vagy kristálygyermekekről beszélünk, inkább az a változás, az a fejlődés a fontos, amelynek a részesei vagyunk. Az a tudatosság, ami felé jelenleg tartunk.

Andrea Weaver: Én indigó vagyok, és harcos természetem van, ami alapvetően jellemző az indigó-generációra. Ők ledobják magukról a konvenciókat, és nagyon érzik és tudják, hogy mit akarnak, sőt, szenvednek is ettől, amikor tehetetlenek a környezetükkel szemben.  

Barkó Judit: (Kiss Ulrichhoz) Ön is elolvasta a könyvet, arra lennék kíváncsi, hogy volt-e megütközés, vagy belesimulás olvasás közben?

Kiss Ulrich: Sem-sem. Elkezdtem olvasni, mint egy jó krimit, aztán rájöttem, hogy ez egy fejlődésregény, és a végén már tényleg nem tudtam, micsoda. Én hívő ember vagyok, ugyanakkor szkeptikus is. Például az indigókkal kapcsolatban. Én elvárom, hogy a tudomány alátámassza a jelenséget. Én nem látom bizonyítva ezt. De egy regényben jól működik, mint metafora.

Steinmüller Csilla: Egy folyamatos fejlődés zajlik az emberiségben, és ők egy új generációnak az alapjai. Nincsenek még meg a műszereink arra, hogy ezt bebizonyítsuk, de majd pár év múlva ez is lehetséges lesz. Egy új, szellemi, spirituális minőséget hoztak a Földre, amelynek az alapja a feltétel nélküli szeretet. Olyan bölcsesség van bennük, amit mi még jelenleg innen nem értünk.

 

Az „Angyalom?!” című regény ilyen és hasonló kérdéseket és összefüggéseket vizsgál és tár fel rendkívül szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató formában. Már az első oldalon érezhető ez a hangulat. Ugyanakkor meghittség is sugárzik hasábjairól. Andrea Weaver könyve bőséges szellemi táplálékot nyújt, különösen az ünnepi időszak elmélyült pillanataira.

 

„Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket, mint valami lomha óceánjárót a hullámok? A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem?” (Részlet a könyvből.)

 

Megrendelhető az írónő saját honlapján (www.andreaweaver.hu), valamint megvásárolható egyes Libri üzletekben vagy az Elixír és az Édesvíz könyvesboltokban.