Az előző részekben megismerhettünk sok, finomabbnál finomabb fűszert. Talán már nem csak gondolatban éreztük az illatukat. Talán, és szívből remélem, hogy így van, már megfűszerezték az ételünket és az életünket is. Azonban még mindig sok-sok csodálatos kaland vár ránk. Folytassuk hát!

 

Lestyán: A lestyánt a rómaiak hozták Pannóniába, és lett a középkori Magyarország népszerű fűszere. Nagyon kicsi (egy körömnyi) is elég hozzá, hogy teljesen más ízt adjon az ételünknek. Krumplilevesbe, gulyásba kiváló, de nagyszerű ízesítője salátáknak, mártásoknak és a diétás ételeknek is. Jó házi csodaszer nikotin- és alkoholmérgezés esetén.

 

Levendula: Igen, igen. Ugyanarról a levenduláról beszélünk, amiről tudjuk, hogy csodás illata és főzete nyugtató hatással bír, és a molyok sem szívlelik. A levendulát főszerként főleg Dél-Európában használják halételek, ürühúsból készült ételek ízesítésére. Gyakori alkotóeleme fűszerező szószoknak is, mint amilyen a gyros, döner és a swarma öntete. Napjainkban egyre szélesebb körben találkozhatunk a levendula fűszerként történő megjelenésével. Fantasztikus ízt ad a kekszeknek (lime társaságában például), de a creme brulee is más dimenzióba kerülhet általa. Kísérletezzünk vele bátran!

 

Lilahagyma: A vöröshagyma egyik fajtája, melynek héja vastag, sötét lila színű. Íze gyengén csípős, édeskés. Nagyon jó ízű hagymafajta. Főként salátákhoz használjuk, önmagában is csodás, de más zöldségekkel keverve is finom. Szendvicsek, zsíros kenyér, körözött mellé bátran fogyasszunk belőle.

 

Majoránna: Ez az egyik olyan fűszernövényünk, mely szárított formában is jól megőrzi sajátos aromáját. Jól megy pástétomokhoz, halhoz, vadhúshoz, csirkéhez és sűrű levesekhez is. A savanyú ételek népszerű fűszere. Ellensúlyozza a sokak által nem kedvelt birkahús mellékízét és ugyan ezen okból a vadmadarak húsának sütés előtti bedörzsölése is ajánlott. Kiemeli a paradicsom, a burgonya, a tökfélék és a bors ízét, valamint jól párosítható még chilivel és fokhagymával is. Frissen használjuk salátákhoz és vajas mártásokba. A növény szárát se dobjuk el! Parázsra téve a nyárson sültek kellemes ízt kapnak tőle. Virágzatának forrázata kitűnő megfázás és meghűlés elleni tea, olaját a fürdővízhez adva pedig relaxáló hatást érhetünk el. Mivel nagyon erős fűszer, így a magas vérnyomásban szenvedők óvatosan bánjanak vele!

 

Metélőhagyma: Más néven a snidling. Ez a kedvelt konyhanövény a tavasz egyik első hírnöke. Kiválóan tartható cserépben, így könnyen a konyhánk dísze is lehet egyben. Visszavágva új erőre kap, és sokáig csemegézhetünk belőle. A snidlingnek igen magas a C-vitamin tartalma, ezért megfázáskor segítségünkre lehet a gyógyulásban. Aromája erősen fűszeres, ahogy a neve is mutatja, a hagymáéhoz hasonló. Nyersen, apróra vágva fogyasztjuk leginkább. Levesek, mártások, saláták, fűszervajak, sajtos és tojásos ételek remek ízesítője.

 

Mustár(mag): A konyhánkban a fehér mustármagot használjuk. Páclevek, vegyes saláták, savanyúságok fűszere. Nagyszerű ízt ad a sült húsoknak és a pástétomoknak is. Óvatosan bánjunk vele, könnyen túl tömény lehet!

Narancs(héj): Az érett növény héjának megszárított külső rétegét használjuk fűszerként. Sütemények és krémek ízesítője, fűszerkeverékek (puncs, forralt bor, kacsa) alkotóeleme. Készítenek belőle alkoholos és alkoholmentes italokat, aromaanyagokat, illóolajat. A likőripar fontos alapanyaga. Kaphatunk belőle édes és keserű változatot is (ma már nagyon jó minőségű kivonatokhoz juthatunk hozzá, érdemes beruházni, mert a minőség itt is kifizetődő). Használhatjuk apró süteményekbe, pohárkrémekbe, de akár salátaöntetünk és (bátrabbaknak ajánlva) a páclének is ízesítője lehet. A nyugat-indiai szigetcsoport egy részén termő különleges narancsfajta, a „kürasszó” narancs héjából készül a híres Curacao likőr.

 

Okra: Más néven bámia, gyombó. A mályvafélék családjába tartozó egynyári növény, amely Bulgáriában és a volt Szovjetunió melegebb területein elterjedt. Zsenge termését fogyasztjuk szárítva fűszerként, konzerválva vagy levesként elkészítve. Ez az apró, enyhe ízű, halványzöld hüvelyes főzés közben olyan ragadós anyagot bocsát ki magából, melyet ételsűrítőként használnak.

 

Olajbogyó: A Földközi-tenger vidékén őshonos és nagy mennyiségben termesztett olajfa termése. Éretlenül és éretten is fogyasztjuk. Savanyítva, mandulával, piros parikával, fokhagymával, chilivel töltve is tartósítják, de az olajbogyó szemeivel szárítva vagy aszalva is találkozhatunk. Saláták alkotója, tapasok, party falatok kiegészítője, húsok, köretek és italok fűszere.