Domit meg akartam ismerni. Szerettem volna, mert új volt és engem mindig érdekelnek az új emberek. Így hát amikor összefutottunk a medencék sarkánál, egyből beszédbe elegyedtem vele. 

 

- Szia, új vagy itt, ugye?

- Jaaaa, igen, igen.

 

Miközben ezt mondta, lazán rázta magát a háttérben szóló Rihanna számra. Magas alkata ellentétben állt baba arcával, és a táncot is hozzávetve egy bohókás figura látszatát keltette. Később kiderült, tényleg az.

 

- Látom, tetszik a szám! – reagálok a látottakra.

- Igen, már rég nem buliztam, mióta feljöttem Pestre vége a bulis életemnek, pedig nagyon hiányzik – mondta.

- Hát miért nem mentek el bulizni?

- Ááá dolgoznom kell, tudod, a pénz.

- Jó, de néha elmehetsz szórakozni.

- Tudod, igazából itt Pesten nincs is kivel.

- Ha ezen múlik, akár jöhetsz velünk is.

- Van barátnőm! – jelenti ki határozottan és megijedve.

- Nekem is van barátom! – nyugtatom meg. – A barátnőd is jöhet!

- Áááá, ő féltékeny nagyon. Például, ha megtudná, hogy most veled beszélgetek, szerintem két hétig hisztizne.

- Az nem jó dolog.

- Nagyon szeretem!

 

- Szerelmes vagyok a barátnőmbe – teszi hozzá, hogy erőteljesebbnek tűnjön.

- Még jó, hogy az én barátom nem tiltja meg, hogy másokkal beszélgessek.

- Valamilyen szinten érthető, hogy féltékeny, hiszen szeret engem.

 

Szeret téged vagy birtokol? Nem mindegy!

 

- A mi kapcsolatunk tűz és víz, se veled se nélküled kapcsolat. Az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz?

Nem igaz! Az ellentétek nem vonzzák egymást. A hasonlóságok vonzzák egymást. Lehet, hogy ők abban hasonlítanak, hogy mindketten bizonytalanok?

 

- Ha úgy érzed, hogy jó a kapcsolatotok, akkor semmi probléma – mondom kitérően, mert még nem tudom, hogy megosszam-e vele a róluk alkotott elképzelésem.

- És amúgy együtt laktok?

- Igen.

- És ő mit csinál?

- Semmit. Otthon van.

- Akkor biztos unatkozik, azért féltékenykedik.

- Hát lehet.

 

Ebben a pillanatban megcsörren a telefonja. Valahogy sejtem, ki hívja, a villámgyors reakciójából, ahogy a telefonhoz kap, érezhető, hogy most jelentenie kell valakinek.

 

- Miért nem tudok én hazudni? – néz rám csalódottan, miután leteszi a telefont.

- Mi történt?

- Megmondtam neki, hogy egy lánnyal beszélgetek... kiborult, azt mondta, hogy ő is elmegy egy pasihoz beszélgetni...

 

Még jó, hogy nem tud hazudni, akkor olyanokért érezne bűntudatot, amikért nem kellene.

 

- Mit mondtál neki?

- Hogy félreérti.

- Miért mentegetőztél?

- Nem tudom, nem akarom elveszíteni, nagyon szép lány. Nagyon szeretem!

 

Elhiszem, hogy szereti, csak nem értem, miért emeli ki folyton. Talán önmagának akarja bizonygatni?

 

- Mit tervezel vele?

- Akár házasságot, szeretnék gyerekeket is.

 

Szép tervek, de vajon lehet-e építkezni egy olyan kapcsolatban, ahol a felek a bizonytalanságukat palástolva támaszkodnak egymásra? Vagy talán a bizonytalanság lenne az összes házasság építőköve?

 

Fotó: Rajnai Klára