Karácsonykor és egyéb nagy ünnepek alkalmával összefacsarodik az ember szíve, ha rokontalan embertársaira gondol. Ők kivel töltik az ünnepeket? Kihez fordulnak segítségért? Kivel osztják meg örömüket és bánatukat? Természetesen a helyzet nem ilyen szomorú, hiszen a rokontalan ember nem feltétlenül magányos: lehetnek barátai, kollégái és kedvese is. Nincs ez másként a rokontalan nyelvekkel sem. A nyelvcsalád metaforája tehát itt is működik: egy rokontalan nyelv (akár az ember) remekül elboldogul az őt körülvevő világban, fejlődik, társakra lel, vegyül, egyszóval változik. Az alábbiakban feltérképezzük, hogy mitől is lesz rokon két nyelv, illetve hogy mely nyelveknek nem találtak még rokonokat a legalaposabb nyelvészek sem.

 

A cikk első része

 

Elszigetelten Európában

 

Mi, magyarok a nyelvünk eredetével kapcsolatos megannyi (délibábos vagy tudományosan megalapozottnak számító) elmélet miatt, az indoeurópai nyelvek gyűrűjében elég jól át tudjuk érezni a baszk nyelv rokontalanságát. Beszélői a Pireneusok két oldalán, a spanyolországi autonóm Baszkföldön és Franciaország délnyugati csücskében élnek. Mintegy 600 ezren laknak spanyol területen, és további 80-100 ezren Franciaországban, itt azonban már sokan nem is beszélik a nyelvet, illetve a legtöbben francia-baszk kétnyelvűek. A spanyol Baszkföldön sem olyan rózsás a helyzet: az itt élők körülbelül egy negyede beszél baszkul.

 

A baszk a többi rokontalan nyelvhez (és a magyarhoz) hasonlóan ragozó (agglutináló) nyelv utóragokkal és képzőkkel. Emellett igeragozása nagyon gazdag különböző funkciót betöltő alakokban, és az alanyi és a tárgyas ragozást is megtaláljuk benne.

 

Van-e jövője egy rokontalan nyelvnek Európában? A sok évszázados elnyomás lezárultával, a Franco-diktatúra után 1979-ben lett Baszkföld autonóm terület, és azóta a baszk nyelv a nemzeti öntudat hordozója. Ennek köszönhetően az ifjúság körében emelkedik az anyanyelv ismerete, ami bizakodásra ad okot.[1]

 

Két nagy szigetnyelv Ázsiában

 

Szintén ragozó nyelv a 122 millió anyanyelvi beszélővel rendelkező japán, mely a világ egyik legerősebb gazdasági hatalmának, Japánnak az államnyelve. Emellett nagyjából egymillió beszélője van az Egyesült Államokban, de százezres nagyságrendű a Brazíliában, illetve Mexikóban élő japán anyanyelvűek száma is. A nyelvet próbálták már rokonítani az uráli (köztük a magyar) és az altaji nyelvekkel, de próbálkoztak a paleoszibériai nyelvcsaládba való besorolással is. Sikertelenül.

 

Ugyancsak szigetnyelvnek számít a 75 millió beszélővel bíró koreai. Beszélői közül Észak-Koreában 20 millióan, Dél-Koreában 42 millióan élnek, de további kétmillió beszélő található Kínában és 700 ezer Japánban. A politikai okok miatt különvált két Korea nyelve azonos, csak szóhasználati különbségeket találunk egyes politikai és társadalmi fogalmakra. A koreai is agglutináló nyelv utóragokkal és névutókkal, viszont a japánnal ellentétben nincs zenei hangsúlya. Jóllehet alapszókincsében erős kínai hatás mutatkozik, mégsem rokona a kínai nyelvnek, sőt, a japánnak, az uráli és altáji nyelveknek sem, jóllehet ezekkel is próbálták rokonítani.[2]

 

Rokontalanul, a kihalás szélén

 

Szintén Ázsiában élnek két kisebb, rokontalan nyelv beszélői. Az alacsony lélekszám miatt ezeket a nyelveket a kihalás veszélye fenyegeti. Az ainu nyelv feltehetőleg egy Hokkaido szigetén élt ősi nép nyelve lehetett. Jelenleg a Szahalin- és a Kuril-szigeteken, valamint Hokkaido szigetén beszélik, de mindössze néhány száz orosz és japán kétnyelvű ismeri még. Ragozó nyelv, ám a fent említettekkel ellentétben nincs írásbelisége, jóllehet 1875-ben megjelent egy ainu-orosz szótár.

 

Ennél többen, mintegy 60 ezren beszélik a burusaszki nyelvet Kasmírnak Pakisztánhoz tartozó részében. Anyanyelvű beszélői valószínűleg Észak-India őslakosainak leszármazottai, siita muzulmánok. Az ainuhoz hasonlóan nincs vagy csak kicsi az írásbelisége, ami igencsak megnehezíti a rokonnyelvek feltérképezését.[3]

 

Csak óvatosan!

 

Mindenkit óva intünk attól, hogy a fenti nyelvek között fellelhető minimális hasonlóságból messzemenő következtetéseket vonjon le. Az, hogy két vagy több nyelv (akárcsak a magyar) ragozó (agglutináló) nyelv, vagyis hogy a nyelvtipológia szempontjából azonos csoportba tartozik, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy rokonok. A nyelvtipológia ugyanis a nyelvcsaládok kutatásától (genealógiától) független, a nyelvi szerkezetek típusai alapján történő csoportosítás.

 

Rossz lehet rokontalan nyelv beszélőjének lenni? Nem feltétlenül. A világban ugyanis a pénz, a hatalom és a politika irányít, nem a „halzsíros atyafiság” vagy az egy nyelvcsaládba tartozás érzése. Hiába indoeurópai nyelv az angol és az orosz is, ez nem enyhítette a hidegháború feszültségét, ha egyáltalán bárkinek is eszébe jutott felemlegetni ilyesmit. Nekünk magyaroknak sincs tehát okunk búslakodni, ha esetleg lelkünk mélyén nem tudjuk elfogadni a finnugor nyelvrokonság elméletét.

---