A szer: vezet

A szer: etet

A szer: elem

A szer: int

A szer: én

 

Íme, az ősi szer. A szer, amely mély álmot alszik a szavainkban, s mi tudomást sem veszünk róla, holott meglehet, hogy ebben az egy szócskában több válasz rejlik, mint száz másikban. Az ősi szer az isteni granulátum, amelynek eredetét kutatva a rovásírásig utazhatunk vissza az időben.

 

A rovásírás betűsorait sokan, többféleképpen magyarázzák. A legkiemeltebb forrás a Magyar Adorján féle betűsor. A tudományosan is elismert, első írásos emlékeink 8-9000 évesek. Ám léteznek olyan barlangrajzok, melyek 15-20000 évesek. Elég hátborzongató érzés a régmúlt gyökerei között vizsgálódni, hisz olyan, mintha őseink mindent tudtak volna még azelőtt, hogy egyáltalán civilizációról beszélhetnénk.

 

A rovásírás betűsorát nézve az „S” betűnél egy alul nyitott háromszöget látunk. Ami egyszersmind jelenthet egy felsőbb központból indított tudást, vagy törvényt, amely a lentre vonatkozik és terjed szét. Jelentésileg a szer szó kapcsolódik hozzá. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szer szó egy isteni, vagy felsőbb törvényt takar, amely szerint élnünk érdemes. Nyelvészeink szerint a szer szó egyik változata a sor, sorozat, azaz széria (angol: serial), így összetartozást, sorba állítást, rendet is jelent. S amennyiben sor-ként is ejthető, annyiban a sorsunkkal is összefügg.

 

Így már könnyen megértjük az alábbi példasort is:

 

A szer szóhoz u-t ejtve, akár csak a hamu-hamv képzése során jöhetett létre a szerv szavunk. A szerv alakjában kapcsolódást, összefűződést jelent, kicsit elvonatkoztatva szolgát is, amely latinul serv(us). S hát igen, a legrégebbi köszönési formulánk, a szervusz annyit tesz: „szolgád vagyok”, vagy „rendelkezésedre állok”. Az angol szolga pedig: servant, ezt tovább vetíthetjük a számítógépünk szerverére, vagy akár a szervizre is, ahová bevisszük, ha elromlott.

 

A szeret igénket már magyarázni sem kell, hiszen a legmélyebb lelki összekapcsolódást érthetjük alatta. Ebből képezzük a szeretet szót. A szerelem akár a misztikus ötödik elem is lehetne, a tűz-víz-föld-levegő négyesén kívül, amely, ha nincs meg az életünkben, akkor csak fél-elemünk van.

 

Amikor véleményt alkotunk valamiről, így kezdjük:

-         Szerintem…

Egyes szám harmadik személyben erre is jobban ráérzünk azonnal:

-          a szerint, hogy…

 

A bámulatos ősi szer tehát int minket, hogy azt gondoljuk és mondjuk, amely a felsőbb mérce szerint helyes.

 

Talán arra is következtethetünk, hogy a szertartások, amelyek bizony végigkísérték az egész történelmet, mindig spirituális kapcsolatfelvétel céljából jöttek létre, és ma is ez a céljuk.

 

Azt viszont már nehéz megérteni, hogy a szertartásoknak mi köze van a mi szerdánkhoz, avagy mitől ilyen különleges a hét harmadik napja?

 

Ha szert teszünk valamire, annak általában örülünk. Bizonyára nem mondjuk a következőt:

-         Szert tettem egy influenzára.

Inkább pozitív értelemben használjuk:

-         Szert tettem egy új ruhára.

 

És ha szerencsések vagyunk, talán fizetnünk sem kellett érte, hiszen az valamilyen módon az ölünkbe pottyant (kinőtte a barátnőnk, vagy mélyakciós áron szereztük meg).

 

Amikor valaki szerepel, legtöbb esetben lehetősége nyílik fénybe borulni egy közönség előtt, mégpedig úgy, hogy összefonódik nézőivel.

 

És már csak hab a tortán, ha ráeszmélünk, hogy a sör régiesen ser, a ser pedig a szerből eredeztethető. Ha még tovább megyünk, akkor látjuk, hogy a ser hogyan serken a pohárba, amikor a csapos kiméri az italt, és értjük, hogyan serken a másnapos férfi arcán a borosta, a serte, s miképpen lesz sertés. S látjuk, szegény felnőtt malac miért kapta ugyanezt a nevet, saját sertéi után szabadon.

 

S ha olykor a serdülők sert isznak, az serkentőleg hathat szertelen álmodozásaikra.

 

A rendszer, gyógyszer, óvszer, ékszer, módszer: mind-mind pozitív jelentésűek.

 

Most, hogy érezzük szer szavunk isteni lényegét, különleges, misztikus tartalmait, talán megnyugvást lelünk abban, hogy valóban létezik egy felsőbb minőség, tudás, törvény, amely mindig a helyes irányba vezet minket. S mindehhez, ha kellőképp szerények is vagyunk, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb megleljük a boldogságot, és képesek leszünk megosztani azt szeretteinkkel.

 

Fotó: Belényesi Tímea

 

_Források:

_{Varga Csaba (filmrendező, költő, nyelvkutató, szobrász)}

_{Prenoszil Sándor (őstörténet, rovásírás kutató/oktató)}

_{E-grafo Magazin (grafológiai és pszichológiai szakmai lap)}